Még mindig hó

Tegnap délután, és egész éjjel esett a hó! Megint szép minden!

Feri dolgozik, holnap pedig lehet, hogy megyünk találkozni a helyi magyar közösséggel. Meglátjuk milyen lesz...

Hó

Körülbelül 5 óra alatt ennyi hó esett:




Remélem valamennyire látszik. Viszonyításképpen, a 2 bejegyzéssel ezelőtti képeken akkor kezdett esni. Azóta viszont abba sem hagyja!

Pizza

El is felejtettem megírni, hogy kb másfél hete sütöttem pizzát. Vettem pizzatésztát, rávaló dolgokat, és megsütöttem. Elég brutál adag lett belőle!
Íme:

Ez volt a Ferié...

...És ez pedig az enyém

Nem voltunk utána éhesek!

ESIK A HÓÓÓÓ

De most már rendesen! Nem csak úgy immel-ámmal. Sűrűn, és nagy pelyhekben. Így:




Remélem, hogy látszik valamennyire, hogy esik!

Beteg - már nem

Egyébként már szerencsére nem vagyok beteg, csak időnként köhögök egy kicsit. Ferit is elkapta a nyavalya, de már ő is sokkal jobban van. Kúráljuk magunkat.

Karácsonyi vásár - a kezdés

Most szombaton, vagyis november 22-én megkezdődött a karácsonyi vásárok ideje. Klagenfurt sem maradhat ki ebből! A Neuer Platzon vannak felállítva a házikók, onnan árulják a portékájukat az emberek. Vasárnap délben Ferivel is kinéztünk. Nagyon sok kézműves van. Bőr áru, üvegáru, nemez, és gyapjú áru, méhviaszból készült gyertyák, mézpálinka, festmények, mindenféle mi szem-szájnak ingere. Az egyik helyen még üveget is fújnak.
Körbementünk, megnéztünk mindent, szerintem fogok is venni 1-2 dolgot...
Aztán kerestünk egy kifőzdét a téren, ami valamennyire fedett volt. Nagyon hideg volt tegnap!!!
Ettünk sült kolbászt, és ittunk sült alma puncsot, és mangós puncsot. Az utóbbi nagyon erős volt, alig bírtuk meginni.
Aztán jól lakva, átfagyva hazajöttünk, és egész nap hevertünk!

Otthon

Még a legelején szeretném leszögezni, hogy vasárnap estig nem tudtuk, hogy hétfő délután hazamegyünk, így elnézést kérek mindenkitől akivel nem tudtunk összefutni ebben a 3 napban!!!
Szóval, hétfő délután hazamentünk. Mert úgy ítéltük meg, hogy az esküvőhöz szükséges papírok miatt egyszerűbb hazamennünk és ott személyesen elintézni, és nem a Konzulátuson keresztül, mert az sem lett volna egyszerűbb.
Így sebtében béreltünk egy autót, és hétfő délután 3 órakor elindultunk. A macskát, és a csiniket rábíztuk Feri kollégájára, Armanra, és irány haza. 4 hónap után először...
Előtte még felhívtuk anyuékat, és Feri szüleit, hogy megyünk, örültek nagyon!

Útközben - felhők, és hegyek

Szerencsére nem volt semmi gond útközben 15 perc alatt értünk át Pesten, és 9-re haza is értünk. Beszélgetés, öröm, vacsora, ez várt ránk, de nagyon jó volt újra otthon lenni. A Síva macska egy hájas malac lett, lassan vágó érett, szinte rá sem ismertem. Mackó kutya sem panaszkodhat, ő is szép kis hegyomlás lett. Ha igaz az a szóbeszéd, hogy "ha az állatok sokat esznek tél előtt, akkor hideg tél lesz", akkor idén nagyon hideg lesz!

Kövér Síva macska

A kedd délelőtti napot szívesen törölném, mert katasztrófa volt. Nem írok a magyar közigazgatásról semmit, mert szerintem mindenki nagyon jól tudja, hogy milyen. Küldözgetnek egyik helyről a másikra, hogy ne nekik kelljen dolgozniuk, van ahol nem is tudnak semmit, az a legrosszabb, neked kell elmagyarázni, hogy mit kell neki megcsinálnia, borzalom, húzzák az időt, és szerintem egyáltalán nem segítőkészek. Elnézést minden köztisztviselőtől, és hivatalnoktól, de hihetetlen, hogy mennyire nem érdekli őket semmi. Össze-vissza beszélnek mindent, ahányan vannak annyi félét. Na, de mindegy. Szóval, kedd délelőtt nem tudtunk elintézni semmit. Délután elmentem gyógyszert íratni, és mert csináltak légzésvizsgálatot is, 2 és fél órát vártam arra hogy a kezembe nyomjanak 2 receptet, és a vizsgálat alapján azt mondja a doki, hogy kicsit náthás vagyok. Nem mintha nem tudtam volna, éreztem, hogy folyik az orrom, és köhögök... No comment...
Ezek után bementünk az IKEÁba. Meglepetésként, csak a Szabó Ági tudott róla, Feri volt főnöke, de ő nem mondta el senkinek. Volt nagy döbbenet, és öröm. Nagyon meglepődtek, hogy látnak. Vittünk nekik csokit, beszélgettünk kicsit mindenkivel, megnéztük a volt osztályainkat, aztán 6 óra felé bementünk az Árkádba, mert Stitchnek és Borisznak kaját akartunk venni. Itt elég kevés félét lehet kapni, hiányolták is már rendesen a megszokottakat. Bevásároltunk nekik, aztán elindultunk haza. Útközben bementünk Nagy Magdiékhoz Veresre, nagyon meglepődtek, de örültek nekünk. Kb 1 órát beszélgettünk, aztán mentünk tovább. Bementünk Sződligetre Mamáékhoz is. Még ébren voltak, pedig 9-re értünk oda. Ők is nagyon örültek nekünk, velük is beszélgettünk egy keveset, aztán 3/4 10-kor hazaindultunk anyuékhoz. Vacsi, beszélgetés, alvás. Másnap reggel (délelőtt) Kosdon kezdtünk, hogy elintézzük a papírjainkat. A nő azt se tudta miről beszélek, nem tudja, hogy kell bejelenteni ideiglenes külföldön tartózkodást, ő még sosem adott ki Tanúsítványt, és nem tud semmit kinyomtatni a gépéből, mert nem működik. Nagyon jó! Idővel kiderítette, hogy a tanúsítványt én is kérhetem Jánoshalmán, mert mindkettőnk nevének szerepelnie kell a kérelmen. Ezt miért nem tudják sehol leírni...???
Na, mindegy. Igazából nem intéztünk ott semmit, de legalább megzavartuk a hölgy semmittevését...
Hazamentünk, bepakoltunk, Apu is és Anyu is otthon volt. Anyu szabit vett ki erre a 2 napra. Olyan aranyos! Remélem azért pihentél is valamennyit!!! Apu pedig később ment be dolgozni. Egyébként tényleg nagyon jó lett az új frizurád. És még egyszer nagyon köszönöm a könyveket, főleg az Idők végezetéig-et!!!!
Aztán irány Jánoshalma. Kipróbáltuk a nemrég átadott M0-s. Nem rossz, 20 perc alatt elértünk az M3-től az M5-ig. Kb 1 órára értünk Jánoshalmára. Egyből hivatal, bejelenteni a külföldi tartózkodást, majd anyakönyvvezető. Kiderült, hogy amit Kosdon kaptam papírt, nem jó... Beadtuk a kérelmet, néhány hét és küldik. Jah, ekkorra már olyan sz*rul voltam, hogy alig álltam a lábamon, elég levert és rosszkedvű voltam emiatt. Szerintem a Nő azt hitte, rá vagyok mérges, pedig csak szenvedtem.
Hazamentünk Feriékhez, ebéd (pacal), beszélgetés, kis pihenés, én szenvedtem, nagyon, aztán 1/2 6-kor indulás. Még bementünk Kiskunhalason a Tescoba, mert venni akartunk 1-2 apróságot Feri emberkéinek. 3/4 7 volt mikor onnan elindultunk. Akkor már rendesen sötét volt. Az itthoni szakaszokon nem is volt semmi gond, jó néhányon voltak az utakon, az M6-on is, és az M1-en is találkoztunk jó néhány autóval. De már kint Ausztriában...
Kb 10 órakor léptük át a "határt". Akkor már csak lézengtek. De mire elértük a nekünk megfelelő utat (S6), addigra már mintha ciánoztak volna. Elvileg ez is egy autópálya, de ha 20 percenként találkoztunk egy autóval, az már jó volt. Borzasztó unalmas volt. Én szenvedtem, egyre jobban, Feri elég jól bírta. Nem mertem elaludni, nem akartam ők "egyedül" hagyni. Elkezdtem mindenféléről beszélni, csak hogy ne bóbiskoljon el. Az utolsó szakaszt rontottuk el, hogy arra mentünk. A 317-est. Hiába rövidebb, mint az autópálya, de szerpentines. Éjjel 1 órakor, 6 órás utazás után, sötétben, nem volt olyan felemelő arra menni. Szegény Feri ott jobban elfáradt, mint a többi szakaszon.
1:56 volt mikor megálltunk a ház előtt. Hétfő 15:00-től csütörtök 2:00-ig megtettünk 1667 km-t.
Felhordtuk a cuccainkat a kocsiból, értesítettük a családot, hogy megérkeztünk, ami romlandó kaja volt, azt beraktuk a hűtőbe, és mentünk aludni. Feri aznap reggel kelt, mert délelőtt ügyeletes volt...
Nagyon jó volt otthon lenni, kár, hogy csak ennyi ideig. Most jöttem rá, mennyire hiányzott minden! A családunk, a barátok, ismerősök, csak úgy a hazai emberek, az állatkáim, a környezet, a táj, nekem a Naszály! Jó volt mindenkit és mindent újra látni. Testvér, jó volt látni a rusnya képedet!:) Ha minden jól alakul, akkor a legközelebbi találkozásig nem kell ennyit várni. Januárban szeretnénk kicsit hosszabb időre hazamenni. Ferinek elég sok szabija lesz, el kell kezdeni kivenni.
Még egyszer, nagyon örülök, örülünk, hogy mindenkivel akivel sikerült találkoznunk, találkoztunk (ez egy szép értelmes mondat volt...), és akivel nem, annak bocsi, de majd sort kerítünk arra is!

Borozás

Még másfél hete szombaton elmentünk Feri néhány barátjával forralt borozni az Alter Platz-ra. Gondoltam lesz kint 1-2 pavilon, néhány ember, hideg, és ennyi. De NEM!
Az egész tér tele volt emberekkel, egymás hegyén-hátán pavilonok, ahol mérték a forralt bort, élő zene, karácsonyfa. Oltári volt a hangulat. Sokan úgy kicsípték magukat, mintha bálba készülnének. Úgy látszik itt társadalmi esemény 1-1 ilyen alkalom.
A forralt bor pedig... ISTENI volt. Főleg a fehér bor. Én annyira nem szeretem fehérből a forralt bor, de itt muskotályosból csinálják, és nagyon finom édes volt. Meg is ittunk vagy 3 pohárral...
Aztán Feri kollégái elrángattak minket egy szórakozóhelyként csúfolt sörözőbe, a Burg-ba. Annyira pici a hely, hogy a végén már csak lapjával lehetett közlekedni, szinte mindenki cigizett, és semmi levegő nem volt. Igazából ha a 2 utóbbi nem állna fenn, akkor egész jó hely lenne, mert elég jó zene szól, jók az italok, és kedves KIS hely. Én nosztalgiáztam egy kicsit, és vodka-narancsot ittam...
Táncoltunk is kicsit, de miután már alig kaptunk levegőt, inkább úgy döntöttünk Ferivel, hogy hazamegyünk.
Jó hely, de nem szabad szombat este odamenni...

Ennyi volt...:(

Hóóóóóóóóóóóóóóóó

Esik a HÓÓÓÓÓ!!!!!!!! És közben süt a nap!!!

Beteg

Mivel most egy kicsit beteg vagyok, még mindig, ezért most kicsit elnapolom a bejegyzést. Pedig lenne miről írnom...

Tanusítvány

Bonyolódik a helyzet. Inci megtudta, hogy azt a bizonyos papírt (Tanusítványt) a lakóhely szerinti illetékes Anyakönyvi hivatalból lehet kikérni személyesen, VAGY külföldön élőknek a Nagykövetségen, vagy Főkonzulon keresztül lehet igényelni. Itt Klagenfurtban csak tiszteletbeli konzul van, de megkérdezzük tőle, hátha tud segíteni. Ha nem, megyünk Bécsbe...

Nemszeretem idő

Most nagyon nemszeretem idő van! Esik az eső, hideg van, be van borulva, és... szóval elromlott az eddig egészen sokáig tartó jóidő. Egész Ausztriába ilyen időt mondtak, a legjobb, hogy sok helyen havazást. A hóhatár 800 méteren van, mi 460 méteren vagyunk, úgyhogy ha ez igaz, nem sokára a környéken "óriási" hó lesz!!!!
Remélem.

Tegnap elkezdtük intézni az esküvőt. A papírok leadásától számítva kb 5 hét, hétfőtől csütörtökig 8-12 óráig (ekkor van fogadóidő). Kell hozzá a FORDÍTOTT(!) (a nemzetközi nem jó, mert azon a dátumok nem hivatalos nyelven vannak leírva, értsd: dátum: 1984 október, és nem 10 hó) anyakönyvi kivonat, még keresnünk kell valakit aki ezt lefordítja németre, személyi igazolvány, és Ferinek be kell szereznie otthonról egy bizonyítványt, hogy házasodhat. Ki hallott már ilyenről?
Mi még nem, de mindegy. Már rajta vagyunk az ügyön.
Szerencsére külföldi tanúink lehetnek, én akár vihetek magammal egy magyarul és németül is tudó egyént, és ő fordíthatja nekem az amit mondanak nekem. Elvileg a névváltoztatással sincs gond. Elvileg, de majd meglátjuk. Én szeretném felvenni a Feri nevét, és megtartani a sajátomat. Ő is így szeretné. Szóval, valószínűleg Kuzman Kardos Mariann leszek... De ez is majd még kiderül. Azt mondták, hogy az osztrák körvények nem tiltják az efféle névváltoztatást.
A további fejlemények később!

Birkanyírás

Voltam ma fodrásznál, Ferivel! Ilyen lettem!

Megnyílt...

az IKEA. Végül nem mentem ki, de állítólag nagyon sokan voltak.
Ezeken a képeken valamennyire látszik:



Illetve ezen a videón is jól látszik minden!
http://www.kleinezeitung.at/allgemein/video/regional/1621646/index.do

Fotók

Tettem fel új képeket a http://feriesmariann.fotoalbum.hu/ -ra! Tessék nézegetni!

IKEA

Tegnap voltam az Ikeában. Ugyan még nem nyílt meg, de egy "főpróba" keretében a dolgozók vásárolhattak a hozzátartozóikkal együtt. Így hát mi is elmentünk, mert szerettünk volna venni az előszobába, és a nappaliba, a számítógép asztal mellé polcrendszert. Illetve volt még 1-2 dolog amit szerettünk volna venni.
Muszáj közben leírnom a tapasztaltakat. 4 óra előtt értem ki az áruházhoz busszal, mert Feri 4-ig dolgozott. Felmentem hozzá az osztálya. Nagyon sokan voltak. Feri mondta, hogy megbeszélte az egyik kollégájával, hogy elhozza a cuccainkat, még a polcokat is (kombija van), csak neki 6-ra suliba kell mennie, úgy hogy ha lehet fél 6-ig próbáljunk meg végezni. Először kicsit aggódtam, hogy hogyan fogjuk összeszedni a dolgainak másfél óra alatt, de aztán megnyugodtam, mert sikerült. Szerencsére írtam listát, így könnyebb volt.
Alapvetően szép ház. Szépek a szobák, a kompaktok, nagyon kedvesek, de nem tolakodóak az eladók. A vásárlók is sokkal udvariasabbak mint otthon. Egsézen más vásárlói kultúrájuk van.
Látszik, hogy még nincs teljesen kész a ház, néhány helyen még építettek, kommunikációkat tettek ki, létráztak, volt ahol hiányzott néhány ár, de összességében nagyon tetszett. Megint "otthon" éreztem magam. Bármelyik Ikeában járok, ott mindig jól érzem magam. Egy megszokott közeg vesz körül. Aki ismeri a felépítését egy Ikeának, az nagyon jól el tud tájékozódni benne, és szerintem megnyugtatja az embert. Én legalább is így vagyok vele.
Ami biztosan tudok, hogy sokszor fogom meglátogatni. Valamikor csak azért, hogy lássam az én Uramat, valamikor, hogy csökkentsem a raktárkészletét. :)
Egyébként holnap van a megnyitó. Kimegyek én is megnézni, milyen lesz, bár vásárolni nem fogok. Több ezer embert várnak, plusz elég nagy reklámja lesz a sajtóban is. Az egyik napilap egy 12 oldalas cikket fog közölni az Ikeáról. A megnyitóról is fognak közvetíteni, ahogy néhány tv is. Itt lesz a kancellár, és a polgármester. Plusz holnap napközben, ha jól emlékszem, 1500 pólót fognak kiosztani a Neuer Platzon, rajta 1-1 terméknévvel, és azt a terméket, aminek a neve szerepel a pólón, megkapja ingyen az emberke.
Szóval elég nagy banzáj lesz, de majd én is tudósítok!
Most megyek, mert be kell pakolnom a polcokba!:)

Vége - könyvajánló

Sokáig tartott, de végeztünk egymással. Nehéz volt, időnként kimerítő, néha fájdalmas, de legtöbb esetben szórakoztató, és felüdítő. De eddig tartott...Sajnálom, hogy vége, de remélem lesz folytatása. Ez csak rajtam múlik. Egészen pontosan 4 hétig tartott, és Krisztin keresztül Anyunak, Apunak, és Gergőnek köszönhetem Őt.

Hogy miről is beszélek pontosan? Hát arról, hogy: KIOLVASTAM A KATEDRÁLIST!!!
Nem semmi könyv! Sokszor egészen beleborzongtam, annyira élethűen írja le az író (Ken Follett) az eseményeket. Nagyon tetszett. És tényleg sajnálom, hogy vége. Most azon töröm a fejemet, hogyan tudnám megszerezni a legújabb részét, Az idők végezetéig-et.
Köszönöm Kriszti, hogy eszembe juttattad Katona tanárúr ajánlását, aki azt mondta, hogy ha tényleg tudni akarjuk, hogy épült egy katedrális, akkor ezt olvassuk el, és köszönöm Anyuci, Apuci, és Gergő, hogy megkaptam Tőletek a szülinapomra!
Amit sok fórumon olvastam, milyen rossz, hogy összesen 4 fordítója volt a könyvnek, szerintem nem lehetett észrevenni ebből semmit. Én nem találtam magyartalannak, talán az volt kicsit furcsa, hogy egyes neveket lefordítottak magyarra, egyes neveknél viszont meghagyták az eredeti angol nevet. Élvezhető, követhető volt a fordításnak köszönhetően.
Engem inkább egyes szereplők idegesítettek, de ez csak a dramaturgiának "köszönhető". Fülöp perjel időnként kifejezetten dühített, a naivitásával, az időnkénti tutyi-mutyiságával, majd a értelmetlen dolgokhoz való ragaszkodásával.
De összességében nagyon tetszett, és várom, hogy olvashassam a következő könyvet.
Bátran tudom ajánlani mindenkinek, hogy olvassa el!!! Szerintem nem fog csalódni!

A katedrális

Valahogy meg kell szereznem...

HAPPY BIRTHDAY

NAGYON BOLDOG 2. SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK A CSALÁD EGYETLEN, DE LEGTÜNDÉRIBB, ÉS LEGOKOSABB MIKI BABÁJÁNAK!!!!! HURRÁ-HURRÁ-HURRÁ!!!!

Vasárnap - nem bírok a seggemen ülni 2. rész

A vasárnap elég "lájtosan" kezdődött. Valahogy a kezembe akadt az Ausztria térkép. Általában ez nem vezet semmi jóra. Megláttam Bad Eisenkappel-t a térképen, meg a környékét, megnéztem a neten, baromi szép hely lehet, tele van turista utvonalakkal, könnyebbekkel, nehezebbekkel. Van a közelben egy cseppkőbarlang, több panorámaút gyalogosoknak, 1-2 patakmeder, amik körül turistaút vezet, maga a falu, ahol termálfürdő van. Szóval, bájos, szép, és igazi kiránduló hely. Még egy olcsó szállást is találtam...:)
Ezen felbuzdulva, és azon, hogy kisütött a nap, és egész meleg lett, kitaláltam, én - ki más? - hogy elmegyek sétálni. A térképet tanulmányozva - már a helyi turistatérkép volt - rátaláltam a Zillhöhe-re. Nincs messze innen, a fölöttünk lévő Kreuzbergl folytatása, és a Wörther-See-re lehet onnan rálátni. Először egyedül akartam menni, de végül meggyőztem Ferit is, hogy jöjjön velem. Csomagoltam szendvicseket, almát, inni valót, és elindultunk. Az oda vezető út is innen a Kreuzbergl Kirche-től indul. Elég jól ki van táblázva az egész erdő, úgy hogy nem nagyon lehet eltévedni. Szép volt az erdő. Még mókust is láttunk. Rengeteg emberrel találkoztunk. Sok futó volt, volt aki Nordic Walking-olt (hogy kell ezt helyesen írni?), sokan bicikliztek, de voltak akik csak kellemes tempóban sétáltak, ahogy mi is. Útközben találtunk jó sok gombát, de mivel nem értünk hozzá, ezért csak lefényképeztük őket. Meg mindent... Megint csináltunk jó néhány fotót. Körülbelül 2 óra sétálás után elértük a Zillhöhe-t. 536 méter magas kis hegy. Szép pihenőrész van kiépítve a csúcson, padokkal, fedett "terasszal", és gyönyörű kilátással a Wörther-See-re. Pihentünk egy kicsit, meguzsonnáztunk, és elindultunk haza. Mivel nem akartunk sötétben hazaérni, és már 3 óra is elmúlt, kerestünk egy olyan útvonalat, ami levitt minket közvetlenül a tó partra, és onnan hazabuszoztunk. Azért még a parton is csináltunk néhány képet. Már kezdett lemennie a nap...
Összességében ez a kirándulás is nagyon szép, és pihentető volt, annak ellenére, hogy sétáltunk 3 órát. Megérte elmenni.

Tényleg ott voltunk:)

Este Feri még beosztást írt, én olvastam, majd Forma-1-et néztünk (no comment, de jó, hogy a Ferrari lett a konstruktőri bajnok), aztán levágtam Feri haját, és alvás.
Ja, és jelentem, Lujza használja a kaparófáját!!!

Szombat - nem bírok a seggemen ülni

Szombaton Feri itthon volt, végül nem kellett bemennie dolgozni. Vagyis hogy nem engedték nekik.
Pénteken olvastunk egy pályázatot az egyik helyi lapban, hogy fényképeket várnak az őszi Klagenfurtról. A legszebbeket leközlik a lapban. Több sem kellett egyikünknek sem, egyből kitaláltuk, hogy beküldünk néhány képet, hátha... De előtte el kell mennie - mondtam én - mert nincsenek olyan szép képeink... Meglepő módon Ferinek is volt kedve sétálni. Egész heti hajtás után nem mindig szokott neki lenni.
A 1/2 órásra tervezett séta végül közel másfél órás lett, de sétáltunk egy nagyon jót az erdőben. Elmentünk a Kreuzbergl-re. Kicsit bolyongtunk is benne, de nem bántuk. De még előtte bementünk a Kreuzbergl Kirche-be, nagyon szép belülről is, egészen kicsi, kívülről nagyobbnak tűnik, és gyújtottunk gyertyát.
Már indultunk volna haza a sétából, mikor észrevettem egy tavacskát az erdőben. Feri szerint már láttuk, de én nem emlékeztem rá. Megnéztük, aranyos. Tele volt vadkacsákkal, és tavi rózsákkal. Aztán észrevettünk még egy tavat, közvetlenül mellette, amit az első táplált. Azt is megnéztük, az is nagyon szép volt. Aztán hazaindultunk.
Csináltunk 1-2 szép képet, és jól elfáradtunk. Hazaérve még főztem egy kicsit, csináltam brokkolikrém levet, bevacsoráztunk, és egész este hevertünk. Néhány kép:

Kreuzbergl Kirche-től a kilátás

Biztosíték

Az a nyavalyás biztosíték megint megkeserítette az életünket... Pénteken este (kb fél 6 körül), épp neki kezdtem a főzésnek, mikor egyszer csak elment az áram De jó - gondoltam, már megint. Merthogy egy hónapja volt már ilyen, akkor ki kellett hívni az "ügyeletet" az áramszolgáltatótól, és ő kicserélte a kiégett biztosítékot. A pénteki malőrben csak az volt kellemetlen, hogy egyedül voltam itthon. Feri dolgozott, ráadásul aznap sokáig akartak maradni, hogy minél több mindent meg tudjanak csinálni. De én meg áram nélkül maradtam. Megnéztem, hogy a kávézóban, és a videotékában ég-e a villany. Ott nem volt semmi gond, úgyhogy hívtam Feri. Nagyon boldog volt, ez sejthető. Mondta, hogy nézzem meg, nem csak lenyomta valami az áramot, de nem, aztán mondta, hogy keressem meg azt a biztosítékot, amit legutóbb a fickó odaadott, hátha az jó. Nem volt jó, később kiderült, hogy akkor a régi, kiégettet adták oda... Juhéjjj. Aztán kb jó 20 perces telefonon történő asszisztálás melletti kínszenvedés után Feri mondta, hogy inkább hazajön, és megnézi mit lehet tenni. Aztán vártam, rá. Ültem a szobában, két gyertya lángjánál, mert persze akkorra már tök sötét volt, szomszédságból pedig egy lélek se dugta ki az orrát. Bezzeg, hogy neki kell valami, már mindjárt itt van... Na, mindegy. Szóval vártam. Feri kb 15 perc múlva hazaért, megnézte, nem jó. Aztán kitalálta, hogy menjünk el az OBI-ba, vegyünk ott biztosítékot, hátha lehet kapni, aztán már minden oké. Az egyik kollégája (Arman) hozta el, megkértük, hogy menjünk el még az OBI-ba. Elindultunk, persze a városba jó nagy dugó, obi a város másik felén. Nagy nehezen sikerül odaérni, az idő 18:42, az obi 18:00-kor BEZÁRT!!! Remek! Oké, akkor hova menjünk? Áh, még lehet, hogy a Mega(!)baumax nyitva van. De oda hogy is jutunk ki minél előbb? ÖÖÖÖÖ.... Elindulás, persze dugó, megtaláltuk a megfelelő utat, kiértünk. Az idő 19:03, a Baumax 19:00-ig van nyitva! ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! De szerencsére még voltak bent vásárlók, úgyhogy belógtunk, és Feri vad magyarázásba, és szinte könyörgésbe kezdett, hogy nekünk most sürgősen kellene ilyen (kicsi) biztosíték, mert leolvad a hűtőnk és megromlik minden kajánk. Valakinek megesett rajtunk a szíve - valószínűleg az ügyeletes vezető volt - és elkísért a megfelelő helyre. Ott odaadták ami kellett, vettünk még vésztartalékba is, aztán már robogtunk is haza. Biztosíték kicserél, Feri vissza munkába, én tovább főzéshez. Nem telik el 10 perc, megint elmegy az áram. Hát ilyen nincs - gondolom magamba. Megint lemegyek, rutinosan kicserélem, vissza főzni. Azóta szerencsére nem vágta le, de le is kopogom. Kopp-kopp-kopp.
10 óra lett mire végeztem a főzéssel, és a kedves főbérlő asszonyság még csak meg sem kérdezte a hétvégén, hogy mi volt a probléma, vagy, hogy hogy sikerült megoldani. Képesek voltak ülni másfél órát a sötétben, mert majd mi úgy is megoldjuk. És mi van, ha mi nem vagyunk otthon, akkor is megvárják amíg hazaérünk. És mi van addig a lakással? Kiolvad a hűtő, úszik az egész lakás... De biztos, hogy kifizettetjük vele a biztosíték felét. Ráadásul valószínűleg nála zárlatos valami és attól ég ki, mert nálunk azok a gépek amik be voltak kapcsolva, máskor is be vannak, sőt egyszerre is, és általában nem ég ki semmi... Szóval, fogunk vele beszélni.
Csak egy laza péntek este...