Velence 2.0 Ferivel és Icával

Látogatóban nálunk vannak a hétvégén idősebb Feriék. Meglepetésként tegnap elmentünk velük Velencébe. Azért meglepetésként, mert egyáltalán nem tudták hova megyünk, csak amikor már ott voltunk, jöttek rá a turpisságra. Nem lett belőle sértődés, ellenben egy nagyon kellemes és fárasztó nap igen. Íme a bizonyítékok. :)

Képek

Fent van az összes velencei kép a www.velence.feriesmariann.fotoalbum.hu-n!!! Lehet nézegetni! Jó szórakozást hozzá!:)

Venezia, per favore

A hétvégét Velencében töltöttük. Ez volt egyben Anyuék karácsonyi ajándéka és a mi Valentin-napi ajándékunk is egymásnak. Csodálatos volt. Hihetetlen szép város, lenyűgöző épületekkel, sikátorokkal, csatornákkal, a vaporettóval (amin nem utaztunk), a gondolákkal, mindennel. Csak az a rengeteg ember... Borzasztó sokan voltak.

Szombat reggel 8 órára kellett kimennünk a Neuer Platz-ra, ott várt már minket a busz. Felszálltunk és már indultunk is. Pörtschach-nál még felszállt 2 utas, és mentünk is tovább. A (volt) határ előtt megálltunk reggeli szünetet tartani, 45 percet voltunk ott. Kb. 9.30.-kor indultunk tovább. Az út nagyon jó volt, nem volt semmi különös. Mint kiderült, én teljesen rosszul tudtam, és nem Udine-ben volt a szállásunk, hanem Quarto D'Altinoban. Ez egy pici település közel Velencéhez. Azért az oda út nem volt zökkenőmentes. Mivel nemrég adták át az új autópályát, azon akarta megközelíteni a települést a buszvezető. Viszont arról nem tudott Ő sem, hogy a lehajtókat még nem építették meg... Ezért tovább kellett mennünk, egészen Padova-ig. Láttuk az ottani IKEA-t. :) A városban is kóvályogtunk vagy 1 órát, mert szegény sofőr nem találta meg a régi autópályára rávezető szakaszt, mert amiről tudott, az valamiért le volt zárva. Nekünk nem volt baj, mert így láttunk valamit ebből a városból is. Végül 1 órás késéssel de megérkeztünk szállásra, ami nagyon szép volt, 4 *-os, csak éppen az volt a gond, hogy nem volt kész még az összes szoba, többek között a miénk sem, így nem tudtunk beköltözni. Amit nem akartunk magunkkal vinni a városba (Velence), azt ott hagyhattuk egy szobában, amit bezártak. Fél 2-kor indultunk el, vonattal. Kb. fél 3-ra értünk be Velencébe.
Ragyogó napsütés fogadott minket! Csodálatos volt. Az idegenvezető, nevezzük Jóskának (Josef), először elvitt minket a Szt. Márk térre (Piazza San Marco), a Rialto érintésével, hogy nagyjából tudjuk merre vagyunk, meg, hogy hogyan kell tájékozódni a városban. Minden fontosabb látnivaló, vagy fontosabb tér ki van írva, és nyilakkal mutatják az irányt, az alapján jól lehet tájékozódni. Egész végig óriási volt a tömeg, mindenhol. A térre érve szabadprogramot kaptunk. Juhéjj! Erre vártunk!
Mivel el akartuk kerülni a tömeget Ferivel, úgy döntöttünk, hogy keresünk egy olyan helyet, ami kicsit csendesebb, és nincsenek annyian. Ez a hely volt Dorsoduro. Ez egy inkább a helyiek által látogatott rész a városnak, egy nagyon szép korzóval a parton. Pont naplementére értünk oda... Feri készített néhány képet.

Igaz kezdet hűvös lenni, azért még maradtunk, mert csak fél 9-kor kellett találkoznunk a többiekkel a Rialto-nál. Sétáltunk a kis utcákban, megnéztük a Santa Maria della Salute templomot, hihetetlen szép, és óriási. Ekkor már sötét volt, így kivilágítva láttuk a túloldalt, többek között a Campanile-t is. Aztán visszasétáltunk a Rialto hídhoz. Kicsit előbb értünk oda, ezért még mászkáltunk a túloldalon is egy keveset. Fél 9-kor, amikor volt a találkozó, elindultunk a vasútállomás felé, de nem vaporettóval, ahogy előtte meg volt beszélve, hanem gyalog. Jóska mutatott egy olyan utcát ami szinte teljesen egyenesen megy, sehol sem kell lekanyarodni, és az állomáshoz vezet. Érvényesítettük a jegyeinket, és felszálltunk a vonatra.
Aztán gyorsan elfoglaltuk a szobánkat, megnéztük mit vettünk aznap (1 bögrét, képeslapokat, hűtőmágnest, maszkot, és egy festett képet a városról), forró kádfürdőt vettünk és aludtunk mint egy bunda. Kegyetlenül elfáradtunk. Fájt mindenünk, a lábunk, a derekunk, a hátunk, a vállaink.

Másnap reggel 7-kor keltünk, összepakoltunk, lementünk reggelizni, aztán a cuccainkat beraktuk a buszba. 8.50-kor indult a vonatunk, hogy újra bemenjünk a városba. Már a vonaton derült ki, hogy megint szabadprogramot kapunk, nagyon örültünk neki. Mivel tegnap volt a hivatalos megnyitó délben, Ferivel úgy döntöttünk, hogy mi azt nem akarjuk látni, nem akarunk ott nyomorogni, hogy aztán semmit se lássunk belőle. Ezért inkább elindultunk csak úgy sétálni. Bejártuk a zsidónegyedet, megnéztük a Ghettot, kimentünk egy pici félszigetre, ami nagyon szép és kedves volt, és egyáltalán nem voltak ott emberek. Onnan még az Alpok is látszódott. Vasárnap is csodaszép idő volt, egész nap sütött a nap, és elég jól melegített. Vettünk még 2 maszkot, egyiket magamnak, másikat a Mickeynek, mert a hétvégén Ő állatszitterkedett nálunk.
A végén a parti korzón kötöttünk ki, kicsit messzebb a Szt. Márk tértől. Azon a részen is még sétáltunk vagy egy órát, aztán elindultunk vissza, mert muszáj volt elérnünk a 16.11-es vonatot. Másfél órába telt, mire átverekedtük magunkat a városon, rengeteg embert kerülgetve, de odaértünk. A vonaton is irgalmatlan sokan voltak. 17.00-kor pedig indultunk haza. Minket 20.45-kor tettek ki a Neuer Platz-on, 9-re itthon is voltunk.
Összességében ez egy csodálatos hétvége volt. Rengeteg élményt szereztünk, bár nagyon elfáradtunk.
Nagyon odavagyunk mind a ketten azért a fantasztikus városért. Nagyon tetszettek a pici siktorok, ahova előszeretettel tértünk be, a csatornák, amik felett ott száradnak a frissen mosott ruhák, a gondolák, és a gondolások. Az épületek, hogy nem lerobbantak, hanem patinásak, hogy minden második utcában van egy templom, vagy egy torony, hogy tele van kisebbnél kisebb hidakkal, és mindenhol érezni a tenger illatát. Ami egyébként rám nagyon jó hatással volt. Azt, hogy az egész város tele van maszkkészítő műhelyekkel, ahová be is térhetsz, hogy rengeteg a pékség, és hogy annyira jó érezni a frissen sütött pékáru illatát az egész utcában. Hogy az olaszok sokkal kedvesebbek, mint azt elsőre gondolná az ember, és hogy ennyire gyönyörű vároban élnek. Hogy még az egészen kicsi babát is beöltöztetik a karnevál alkalmából, és hogy a 60-70 évesek sem riadnak vissza egy kis mulatságtól, és képesek franciakártyának beöltözni. Hogy mindenkin volt maszk, rengeteg helyi öltözött be tradicionális barokk ruhába, és maszkor húztak Ők is. Hogy találni még olyan helyet, amit nem hódítottak meg teljes mértékben a turisták, és hogy mennyire jó ezeken a helyeket pihenni.

Igazából kevés helyet tudnék megnevezni, hogy hol jártunk, és mit láttunk, de azt hiszem nem ez számít, hanem az, hogy összességében mit érzünk most, és mit gondolunk a városról az alapján, amit láttunk. Ez pedig csak pozitív gondolat.

Néhány fotómontázst felteszek, hogy mi milyennek láttuk Velencét. Ide sajnos nem tudom az összes képet feltölteni, de a www.feriesmariann.fotoalbum.hu-n megtalálható lesz az összes kép néhány órán belül. Addig is egy kis ízelítő:

Feketén-fehéren, mintha visszamentünk volna az időben

Épületek minden mennyiségben

Csatornák, és a tenger

Karneválozók

Tényleg ott voltuk

Utolsó szóként csak annyit mondanék Velencéről, hogy beleszerettem, azt hiszem, végérvényesen!