Nem mentünk végül Kapolcsra, mert Arman-nak a barátnője, Diana (velük mentünk volna) beteg lett, és péntek este szóltak, hogy nem tudnak jönni, mi pedig hirtelen nem tudtunk helyettük senkit szerezni. Így le kellett mondanunk a szállást... No comment. Nem esett túl jól egyikőnknek sem, főleg úgy hogy már a hét közepén tudták, hogy beteg, és nem valószínű, hogy meggyógyul szombatra, de csak az utolsó pillanatban voltak képesek szólni. Ami biztos, hogy többször nem szervezünk közös programot, főleg úgy, hogy én szerzek szállást.
Na, mindegy.
Múlt héten, és az az előtti héten is nagyon meleg volt, így nem nagyon mentünk sehova. Feri születésnapját megünnepelendő elmentünk szombaton (25-én) vacsorázni a japán étterembe, és sushiztunk. Múlthéten csütörtökön elhívott minket Feri egyik kolléganője (Lena) hozzá, meg még néhány embert (összesen 11-en voltunk). Elmentünk kajálni egy olasz vendéglőbe, aztán nála folytattuk tovább. Először kimentünk a kertbe, de olyan vihar jött, hogy muszáj volt bemennünk a lakásba. Egy nagyon érdekes játékot játszottak. Én nem, mert először nem értettem a lényegét, aztán pedig már nem akartam beszállni, de érdekes volt őket figyelni. A játék lényege: egy képzeletbeli faluban vagyunk ahol vannak a lakosok, van egy polgármester, két farkas, egy látóember, egy boszorkány, Ámor, és egy vadász. Mindenki kap egy szerepet a játékmestertől - kártya formájában - aki igazából nem vesz részt a játékban, csak irányít. Nem lehet elmondani ki melyik szerepet kapta. A lényege, hogy a lakosoknak meg kell ölniük a farkasokat - kijelölés és kiejtés útján - így szabaddá válik a falu. A játékmester irányításával néhány szereplőnek kiderül ki a farkas, a látó megnézheti egyik játékos kártyáját, amin kiderül, hogy ő kicsoda. A farkasok kijelölhetnek valakit aki kiesik, a boszorkány - ha akarja - újjáélesztheti a kieső játékost. Ámor kijelölhet két embert, ők lesznek a szerelmes pár, ők szövetkezhetnek egymással. Végül is érveléssel, és rábeszéléssel kell kitalálni ki kicsoda. Logika is kell hozzá, és persze jól kell álcázni magát az embernek, hogy nehogy kiderüljön ki ő valójában. Szórakoztató, de fejlesztő játék. Szerintem munkahelyeken csapatépítés, és embermegismerés céljából kitűnő. Én nagyon jól szórakoztam rajtuk, és elég sok minden kiderült számomra róluk. Kiderült, hogy ki irányító típus, ki az aki inkább megbújik, de nagyon jól taktikázik. Ferinek is adtak 1-2 visszajelzést, hogy én hogy láttam őt. Szerintem az előnyére válik. Bárhol megállná a helyét ez a játék.
Egyébként mi jól vagyunk. Feri sokat dolgozik, jövőhéten katalógusváltás lesz, és arra kell készülni mindenféle úton-módon. Kezd elege lenni belőle, mert persze ilyenkor betegszik le mindenki, amellett a többiek szabadságon vannak, mert azt kötelezően ki kell adni nekik, plusz még átépítés is folyik, és egyébként eladni sem ártana nekik. Szóval nem könnyű neki, de azért boldogul.
A hétvégén, ha jó lesz az idő, elmegyünk kirándulni. Kinéztem a közelben egy jó helyet. A neve Tscheppaschlucht. Egy szurdok, patakkal, létrákkal, kötelekkel. Állítólag nagyon szép. Reméljük el tudunk menni, akkor csinálunk néhány képet és fleteszek belőle egy válogatást.
Ezeket az internetről szedtem le...
