Karácsony

Ady Endre: Karácsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszu sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk! 

képek forrása: pinterest

Karácsonyi könyvecskék

Ezeket a szépségeket kaptam karácsonyra a Bátyus, Aputól és Anyutól, egy idegentől, magamtól és a Feritől! Köszönöm szépen még egyszer! Olyan szépek, jó illatúak, újak... és az ENYÉMEK! :)
A kis fehéret kaptam Feritől és jó alaposan meg lettem lepve, mert sejtésem sem volt róla, hogy ezt ajándékozza. Rendesen meg is hatódtam. :)

A könyvek jó hosszú és nagyon lassú utat jártak be, mire ideértek, már azt hittem, hogy valahol a Semmeringen elvesztek. De szerencsére nem! Mindannyian meg vannak, hibátlanul, sértetlenül, és csak arra várnak, hogy elolvassam őket. :)

Karácsony

Mindenkinek Nagyon Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet kívánunk mindketten!

Az ajándék

Ma megérkezett a karácsonyi ajándékom, legalábbis a legfontosabb kellék az ajándékhoz. Megkaptuk a jegyeket!!! :)

A második első

Újra munka van. Aminek összességében nagyon örülök, annak viszont már kevésbé, hogy ehhez hajnal 5-kor, na jó, negyed, de legkésőbb fél 6-kor kell keltem. Sosem bírtam a koránkelést, még akkor sem, amikor suliba jártam, és ez a helyzet azóta nem hogy javult volna, de sokkal rosszabb lett. Az sem sokat segít a helyzeten, hogy 2 és fél éve csak a fenekemet növesztem itthon és rendszeresen 9-ig alszom (aludtam). Ne tessék nagyon utálni ezért! :)
Szóval, a munka. Az jó, sőt nagyon jó. Élvezem. Végre valahára felkerültem az emeletre. Azért valljuk be, egy fokkal (jó nagy fokkal) jobb ott csetleni-botlani, mint a piactéren. Annyi veszélyforrás volt ott... Nem mintha az emeleten nem lenne, mert képes vagyok a sima úton is megbotlani. Az sem elhanyagolható szempont, hogy fent azért melegebb is van. De visszatérve a munkára. A mai napot leszámítva nem volt egy nagy "was ist das". Fél 8-tól 9-ig rendet rakok. Szerencsére nem egyedül vagyok, egy másik csajjal (Izaval) ketten vagyunk, ő indul az egyik irányból, én a másikból, és félúton találkozunk. Aztán jönnek az egyéb teendők. A héten azt a feladatot kaptam, hogy szedjem össze az összes karácsonyi dekorációt az emeletről, plusz az összes karácsonyi világítást az összes ablakból (van néhány). Ma sikerült is nekiesnem ezeknek a gyönyörű világító izéknek, aminek következtében majdnem sikerült leesnem a létráról...
Csak hozom a formámat. Ezt a kis affért leszámítva nincs nehéz dolgom, nem dolgozom magam halálra. A vásárlók persze itt sem teljesen normálisak, de ezen már nem is csodálkozom.
A reggeli kelés és kialvatlanság és fáradság már egészen más tészta. Tudom, hogy csak 3 napja dolgozom, de egyszerűen nem tudom megszokni, hogy korán kelek, időben fekszem. Illetve én még csak hozzászoknék, na de a szervezetem... Az lázad. Már annyira hozzászokott ahhoz, hogy éjfélig fent vagyok, és jó sokáig alszom, hogy most rendesen veszekszik, és alaposan kiszúr velem, ami fejfájás, szédülés és émelygés képében jelentkezik. Kipróbálok mindenféle trükköt, hátha javít valamit. 6kor reggelizem (igaz csak müzlit), ami nagy változás, mert 10-nél előbb sosem szoktam enni, sokat iszom, ilyesmi. Még nem tapasztaltam nagy változást. Most várom a csodát, hogy jobb legyen. A legrosszabb, hogy mire hazaérek, olyan álmos vagyok, hogy egy gyors ebéd után muszáj aludnom, mert menten összeesek, aminek persze az a következménye, hogy este nehezen bírok elaludni.
Tudom, most úgy tűnik, hogy csak panaszkodni tudok, de nem így van. Tényleg örülök a munkának, tetszik is, kifejezetten jól esik, hogy sokan vártak vissza, és most örülnek nekem, csak meg kell szoknom ezt az új életformát. Ennyi! Aki esetleg aggódna, nem kell! Néhány hét és jobban leszek! Becsszó!

Holnap Vízkereszt, ami itt munkaszüneti nap! Nekem ez egyet jelent a sokáig alvással. :) Lehet, hogy a karácsonyfát is lebontjuk, bár még egészen jól tartja magát, annak ellenére, hogy a cica is időnként kezelésbe veszi. Mivel Feri ma búcsúvacsorán van és sokáig el lesz, nem hiszem hogy holnap annyira fogja támogatni zseniális ötletemet.
A búcsúvacsiról jut eszembe. Micky és Karsten itt hagy minket! Illetve nem csak minket, hanem másokat is, de engem mások most nem érdekelnek. A tanúink elköltöznek! Mennek Svédországba. Vissza a gyökerekhez... Örülök a továbblépésüknek, de egyben szomorú is vagyok, hogy elmennek. :(
Lena is elköltözik, szerencsére ő marad az országban, csak Bécsbe megy át. De hát akkor is... Mindenki itt hagy minket. Lehet, hogy mi sem maradunk túl sokáig itt.
Az időjárás borzalmas. Hideg van, kemény mínuszok repkednek. Ma még valami hószerű izé is esett, kifejezetten élveztem, ahogy az arcomra fagyott, miközben jöttem haza... Meleget szeretnék, meg napsütést, meg 20 fokot, meg száraz időt... Álmodik a nyomor...

Feritől megkaptam a karácsonyi ajándékomat. Igazi meglepetés volt, mert erre egyáltalán nem számítottam. Már legalább 5 éve szeretnék elmenni egy Cirque du Soleil előadásra, de eddig még sajnos nem sikerült ezt összehozni. Most viszont kaptam jegyet a márciusi előadásukra! Ez volt a meglepetés. Nagyon örültem neki, annyira jó! Bécsben lesz majd, február elejétől március közepéig lesznek itt és mi március 4-én megyünk majd a délután 15.30-as előadásra! Már nagyon várom! Ha lehet bevinni fényképezőt, mindenképpen csinálok sok-sok képet, és majd mutatok belőle itt is. Pierre már megígérte, hogy kölcsönadja a kocsiját, így a fel-, és hazajutás is meg van oldva. :)

Nagyon mást már nem tudok írni, semmi nem jut már eszembe. Ha mégis, feltétlenül lejegyzem!

Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!

Nálunk a karácsony idén nagyon csendes és nyugodt lesz. Itthon leszünk, rengeteget főzünk, azt mind megesszük, feldíszítjük a fánkat, tévézünk, pihenünk, végig telefonáljuk a családot és tulajdonképpen nem csinálunk semmit. Aztán Szilveszterkor hasonlóképpen járunk el, csak kevesebb étellel, aztán január 3-án indul a nagyüzem. Számomra is, ugyanis azon a hétfőn elkezdek újra dolgozni! Már várom! Részletek később.

Még egyszer Boldog Ünnepeket mindenkinek!

Krampuslauf - 2010

Szombat este igazán jó kis eseményben volt részünk. Feri kollégái invitáltak magukkal a városba, mert Krampusz-futás lesz... Fogalmunk nem volt arról,hogy ez mit takar, de elég jól hangzott a tény, hogy az Alter Platzon lesz az egyik helyszín, ott pedig ugyebár már kint vannak a forralt borozók.
Először a Neuer Platzon a karácsonyi vásárt néztük meg, mert eléggé éhesek voltunk, így megkerestük a kedvenc "kifőzdénket" és megkóstoltuk az idei első töltött lángosunkat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kisütött lángosba szalámi, sajt és pepperoni van tekerve, és újra ki van sütve. Melegen, forralt fehérborral mennyei... Ezután gyorsan körbe mentünk, megnéztük az árusokat, nagyjából ugyanazok vannak kint, mint tavaly.
Aztán átmentünk az Alter Platzra, mert egyrészt oda volt megbeszélve, másrészt a krampuszok is oda futottak be végül.
Az első (ami már inkább a második volt) forralt bor után megtudtuk, hogy ez nem olyan hagyományos értelemben vett futás, mint gondoltuk. Nagy krampusz jelmezbe öltözött egyének végig járják a várost (persze kijelölt és lezárt útvonalon) és ijesztgetik a nagyérdeműt. Úgy volt, hogy 7-kor kezdődik, de kicsit késtek, és meg már kezdtem nagyon fázni. Már majdnem hazajöttem, de Feri győzködött, hogy maradjak, legalább nézzük meg, hogy milyenek ezek a "lények", aztán ha akarok jöhetünk haza. Még jó, hogy maradtunk. Nagyjából 100-an voltak, és hát, óriási show-t csináltak. Karintia különböző részeiről jöttek, olyanok voltak, mint egy hagyományőrző csoport, kinézetre pedig mint a Busójárók, csak sokkal csúnyábbak. Volt 1-2 igazán ijesztő maszk. Kitaláltam, hogy nekem kell egy olyan maszk, mert annyira hihetetlenül precízen ki van dolgozva, kézzel készült mind és fából vannak faragva, juhszőrrel, és szarvval vannak díszítve. Igazán "szépek". Nagyjából 1 órás volt a felvonulás, mi már épp indultunk volna haza, amikor az egyik fickó akivel kint voltunk, mondta, hogy menjünk még be valahová, igyunk egy sört. Persze megint a Molly-ba kötöttünk ki, egy Guinness társaságában. Kicsit később megérkezett a társaság másik fele, akik kitalálták, hogy menjünk le a Messéhez (vásárcsarnok, olyan, mint a BNV), mert ott valami nagy buli van. Mint kiderült, a krampuszoknak volt megrendezve, Feri csak krampusz after party-nak nevezte. Volt zenekar, sör, asztalok, tánctér. Nagyot mulattunk. Táncoltunk ittunk, rengeteget nevettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Aztán volt egy kis bemutató még. Az alább látható videó elején szereplő kolompos fiúk-lányok tartottak egy kis ízelítőt, aztán megjelentek a gonosz krampuszok. Én már csak így hívom őket, ugyanis az egyik elkapott. Kint álltunk az épület előtt, a többiek cigiztek, beszélgettünk, amikor is egy vörös maszkos megjelent mögöttem, és lendületből rácsapott a combomra virgáccsal (vagy pedig vékony bőrszíjjal - ostorral, nem tudom). Először fel sem fogtam, csak elkezdtünk röhögni, aztán megéreztem a fájdalmat... Most mindkét combomon elől szép vékony lilás-pirosas-hurkás csíkok virítanak. Mondhatom csodásan festek. Még órákkal később is sajgott. És én még egészen jól jártam. Nekem csak lendületből, de nem erőből csapott oda. Volt olyan akit tényleg erővel ütöttek meg, mondjuk az önként állt eléjük, meg is érdemli. Képzelem, hogy nézhet ki az ő combja most... ezt a kis kalandot leszámítva nagyon jól éreztük magunkat. Ezek után még átmentünk egy szórakozó helyre bent a városban, de tömve volt, így mi be sem mentünk, hanem inkább hazajöttünk. Valamikor éjjel fél 2-kor estünk haza, enyhén becsípve. Tegnap pedig másnaposságból gyógyítgattuk magunkat kukorica krémlevessel, rakott krumplival, és almás pitével.
Jah igen. Ami még történt. Péntek óta szinte megállás nélkül havazik. Nagyjából 30 cm esett itt a városban. A Loiblpass-nál (egyik átkelő Szlovénia felé) állítólag fél méteres hó van... És még napokig nem fog változni a helyzet, csütörtökig biztosan havazik még.

Azt hiszem ő volt az bántalmazóm

A fotókat nem mi készítettük, hanem Feri egyik kollégája, Pierre. Tőle vettem "kölcsön". Merci, Pierre! :)



A videót a youtube-on találtam, ilyen volt 2008-ban a Krampuslauf. Az idei is nagyjából így kell elképzelni! :)

Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek, aki minket olvas, kívánunk Nagyon Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket, és Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet!

Jövőre találkozunk ugyan itt!

Feri és Mariann

Beteg...

Tegnap reggel Feri szülei hazamentek. Alapjába véve nem volt rossz ez a hétvége. Voltunk vásárolni, kirándulni, repülőteret látogatni, forralt borozni. Főztünk finomakat, és kicsit beszélgettünk.

Viszont hogy azért ne legyen egyszerű az életem, vasárnapra szépen megbetegedtem. Már előtte is éreztem, hogy időnként fáj a torkom, de nem volt vészes. Aztán vasárnap reggel arra keltem, hogy alig bírok nyelni, és az orrom is be van dugulva. Hát, itt tartok most is. Néha kicsit fáj a fejem, de csak ritkán, egyébként pedig köhögök, tüsszögök, és orrot fújok. Iszom a Neocitránt, a mézes-karamellás hársfateát, a kamillateát, torokfertőtlenítő cukorkát szopogatok, és próbálom kikúrálni magamat. Kizártnak tartom, hogy a H1N1 támadott volna meg, mert nincs se lázam (mondjuk amúgy is elég ritkán van), nincs izomfájdalmam, nem fájnak a végtagjaim, nem vagyok gyenge, csak egyszerűen dáthás. :)


Feri múlthéten volt Triesztbe megnézni az nagyon frissen nyílt új áruházat. Azt mondta, hogy nem rossz, vannak nekik jó ötleteik, és megoldásaik, annyira nem ájult el tőle, viszont nagyon érezni lehetett, hogy Olaszországban van, mert sokkal bátrabban használják a színeket, mint például itt, vagy otthon.

Itt jelenleg elég szép idő van. Süt a nap, és körülbelül 13 fok van. Persze amíg fel nem jön a nap, addig nagyon hideg van, de hát már november közepe van. Hó nem esett azóta sem.

November 20-án (pénteken) nyit a karácsonyi vásár. A forralt borosok már kint vannak a téren, és idén is ugyanolyan finom a bor, mint tavaly. :)
A héten elvileg találkozunk a magyar ismerősökkel... Majd meglátjuk. :)