Karácsonyi könyvek

Karácsonyi könyvtermés 1. rész

Könyv, könyv és még több könyv

Ferivel már jó régen megbeszéltük, hogy novemberben rendelhetek könyveket szülinapra, névnapra, évfordulóra, mikulásra, és kicsit még karácsonyra is. Múlthéten ezt meg is tettem és hétfőn már kézhez is kaptam a "kis" csomagomat. Ezek a szépségek lapultak a dobozban. Nagyon csinos mindegyik. :) Van közte romantikus, krimi, dráma, fantasy, ifjúsági, irodalmi és tudományos pszichológiai (testbeszéddel foglalkozik). Igen érdekesnek igérkezik mindegyik! Némelyik Ferié, de a többség az enyém. Most boldogság van! :)

Pille

Ezt a kis szépséget kaptam ma Feritől szülinapomra. Olyan szép! Annyira tetszik. Már csak végig kell pecsételnem az összes könyvemet... :)

Karácsonyi könyvecskék

Ezeket a szépségeket kaptam karácsonyra a Bátyus, Aputól és Anyutól, egy idegentől, magamtól és a Feritől! Köszönöm szépen még egyszer! Olyan szépek, jó illatúak, újak... és az ENYÉMEK! :)
A kis fehéret kaptam Feritől és jó alaposan meg lettem lepve, mert sejtésem sem volt róla, hogy ezt ajándékozza. Rendesen meg is hatódtam. :)

A könyvek jó hosszú és nagyon lassú utat jártak be, mire ideértek, már azt hittem, hogy valahol a Semmeringen elvesztek. De szerencsére nem! Mindannyian meg vannak, hibátlanul, sértetlenül, és csak arra várnak, hogy elolvassam őket. :)

Olvastam, már megint

Megint egy könyvvel jövök. Tudom, kicsit uncsi, de hát szeretek olvasni, és mióta meg van az Oyo-m, azóta innen-onnan mindig sikerül összevadásznom magamnak 1 pár igen jó olvasmányt. Na jó, annál egy kicsit többet. :) Ez a könyv már meg van egy ideje, de csak kerülgettem. Valahogy nem tudtam nekikezdeni. És hogy melyik ez a könyv? Jasper Fforde: A Jane Eyre eset. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Jane Eyre-t nem olvastam még és féltem, hogy nem fogom így érteni. De nem ez történt. Szerencsére elrugaszkodott az eredeti történethez képest annyira, hogy ne legyen zavaró a tudatlanságom. A történet elég bonyolult.
"Isten hozta a Nyájas Olvasót egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliában, ahol mindennapos az időutazás, kihalt állafajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben (pl. dodók), léghajókkal közlekednek, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással. Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Bronté nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t..." (forrás: libri.hu, a könyv fülszövege)
Nagyon tetszett! Nagyon-nagyon tetszett! Az első néhány fejezett kicsit furcsa és szokatlan volt, de aztán belerázódtam, és alig bírtam abbahagyni. Thursday jó fej, kemény, belevaló csaj, akit nem kell félteni semmitől. A kollégái viccesek, és van egy Pickwick nevű dodója.
Izgalmas, érdekes, szórakoztató olvasmány. A végén pedig egy jó kis fordulat. Ajánlom elolvasásra! :)

Könyvajánló

Még mindig sokat olvasok. A legújabb kedvenc Daniel Glattauertől a Gyógyír északi szélre és A hetedik hullám. Ilyen sorrendben. Egy férfiról és egy nőről szól, akik egy véletlen folytán, ismeretlenül elkezdenek e-mailezni. Beszélgetnek, sosem találkoznak (sokáig). A nő férjnél van, a fickónak időnként feltűnnek nők az életében. Érdekes kérdéseket boncolgat, feszeget, nem erőltetett stílusban. Vonzódás, féltékenység, szerelem, vágy, magány, megcsalás, elhagyatottság, szomorúság, boldogság, beteljesülés.
Persze nem nehéz kitalálni, hogy mi a vége a könyvnek (könyveknek), de ami addig történik az szerintem nagyon érdekes. Nekem nagyon tetszett!

Szülinapi ajándék

Feritől a születésnapomra egy könyvesboltba szóló vásárlási utalványt (is) kaptam. Ma beváltottam, és 3 könyvvel tértem haza. Most már csak el kell kezdeni olvasni. :)

Dan Brown: Az elveszett jelkép

"Megkerül, ami elveszett...

Robert Langdont, a Harvard szimbólumkutatóját az utolsó percben kérik fel egy esti előadásra a washingtoni Capitolium épületében. Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót azonosít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég eltűnt világába invitálja megfejtőjét.
Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhová vezessen is.
Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban és alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek és sosem látott felfedezések vezetik őt az egyetlen lehetséges és felfoghatatlan igazsághoz. "

Hát, szóval, nekem kicsit csalódás volt a könyv. Sokkal többet vártam. Elég izzadságszagúra sikerült, és szerintem néhol nagyon erőltetett. Ráadásul a téma nekem túl elvont volt. Ősi misztériumok, az ősi tudás, és bölcsesség... Tele mindenféle bla-blával. Annyira hihetetlen sztorit talált ki szerintem a szerző (nem a szabadkőművességre gondolok, hanem erre az Ősi misztériumra), hogy egyszerűen képtelen voltam beleélni magamat a történetbe, nem hogy csak egy percre is, de elhiggyem. Ráadásul ami borzalmasan bosszantott, az Langdon hitetlenkedése, és állhatatossága. Az, hogy folyamatosan azt sulykolta, "Ez csak egy legenda, nem is létezik ilyen.", még inkább elvette a kedvemet attól, hogy beleéljem magam.
Dan Brown eddigi könyveinél nem éreztem így, sőt. Azok szerintem zseniálisan megírt történetek voltak. Azok annyira hihetők voltak, hogy eszembe jutott, hogy akár igaz is lehet (persze nem az, csak egyes részletei azok). De itt egyáltalán nem jutott ez eszembe.
Vannak benne nagyon jó részek, például amikor a Smithonian Intézetről ír, és azt taglalja, hogy miket őriznek, és milyen kísérletek folynak ott, az érdekes volt. De ez a mese az örök tudásról, amit egy szó, az Elveszett Szó, őriz... Hát, nem is tudom. Nekem túl zavaros, és magasröptű. Én ezekben a dolgokban nem igazán hiszek.
Kevesellten a művészettörténeti és történelmi utalásokat, viszont agyamra ment, hogy 50 oldalanként előkerült néhány emlék a Da Vinci-kódból, meg az Angyalok és Démonokból. Szerintem erre egyáltalán nem volt szükség.
Jah, és a szerkezete a könyvnek... 3 oldalas fejezet? Aztán olvastam egy interjút az íróval, és Ő mondta, hogy azért írta így meg, hogy könnyebb legyen forgatókönyvvé adaptálni a könyvet... Ahha, szóval innen fúl a szél? Ebből látszik, mennyire izzadságszagú. Pedig állítólag 6 évet dolgozott rajta. Dolgozhatott volna még rajta néhányat. Hátha akkor világosabb lenne a történet.
Nekem a vége sem tetszik. Olyan semmilyen. Mintha nem jutott volna semmi érdekes az eszébe, csak ez.
Nem tudom milyen lesz a következő könyve, de remélem, hogy nem ülnek a nyakára a filmstúdiók, és az sokkal élvezhetőbb lesz ennél.
Összességében, voltak jó gondolatok, és érdekes dolgok benne, de alapvetően elég felszínes, és mesterkélt.
Én most ezt szépen elteszem a polcra, és talán néhány év múlva, amikor érettebb, és felkészültebb leszek, elolvasom újra. Lehet, hogy akkor jobban fog tetszeni.

... Bocsi Dan, de tudsz Te ennél sokkal jobbat is. :)

A 2. óra

Tegnap meg volt a 2. németórám. Ez is egész jó volt. Most egyedül mentem, mert Feri dolgozott. Persze most is be voltam tojva, de próbáltam magabiztosságot sugározni, szerintem nem sok sikerrel. Inkább úgy nézhettem ki mint egy komplett idióta, ahogy matatok a táskámban...
A csoport bővült 3 taggal. Jött egy román nő (román román, nem magyar román), egy pakisztáni és egy afgán férfi (srác)... A csaj egész jól tud németül, viszont a két arab kevésbé, ráadásul még érteni sem lehet azt amit mondanak. Az egyik motyog (mennyire rühellem ezt), a másik pedig fejhangon visítva beszél, ami még elég halk is ahhoz, hogy normálisan hallja őt az ember... Remek lesz velük tanulni. A portugál csajról kiderült, hogy sokkal inkább spanyol, és az egyik thai nő valószínűleg csak kísérő volt, mert tegnap nem jelent meg.
Egyébként az óra kevés meglepetést hozott, folytattuk ugyanott ahol hétfőn abbahagytuk. Kaptunk mappát, benne a teljes tanfolyam anyagával. Igazából nyelvtanilag újat nem fogok tanulni, viszont legalább tudok gyakorolni, és beszédben rutint szerezni. Néhányan kipécéztek maguknak, de nem foglalkozom velük. Hétfőn tesztet írunk, nem hinném, hogy annyira nehéz lenne. Sosem az írásbeli részével volt gondom, inkább szóbelivel akadtak gondjaim mindig. De azért mindenképpen fogok rá tanulni.
Van egy-két érdekes ember a csoportban. A burkina faso-i nő zavarásban úgy nyerít, mint egy ló, a szenegáli csaj pedig ha nem biztos a dolgában inkább meg sem szólal. Az indiai lány szerény, de igyekszik, a bosnyák/horvát/montenegrói "klán" állandóan súg egymásnak. Az indonéz fickó megpróbált félrevezetni egy feladatnál, de nem sikerült neki. A spanyol csaj is nagyon igyekszik, de még rendszeresen angolul akar mindent mondani, illetve nagyon erős spanyol és angol akcentusa van, így őt ezért nehéz megérteni. A thai lánynak olyan hosszú keresztneve van, hogy elolvasni is fárasztó, nem hogy kimondani. Egyébként sem állok valami jól nevek terén, a 15-ből tudok talán 4-et... Majd idővel megjegyzem őket. Meg már vannak névtábláink is, majd onnan leírom őket. Eddig nincs gondom a tanfolyammal, eddig még tetszik. :)

Feritől kaptam szép virágot a névnapomra. Vitorlásvirágot. Nagyon szép, és tele van bimbókkal. És ha mér itt tartunk, megmutatom, hogy mit kaptam még névnapomra.

A könyvön kívül kaptam még csokit, de már nem sok van belőle. Ezt még akkor adták át, amikor otthon voltunk, egész pontosan az nap, amikor visszajöttünk. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek akinek eszébe jutottam, és felköszöntött! Köszönöm! :)

Holnap Feri szabadnapos, úgyhogy most 3 napos pihenés lesz a szombati május 1-je miatt. Elvileg találkozunk Feri egyik kolléganőjével és annak magyar származású barátnőjével. Illetve egy kedves magyar házaspár megkeresett e-mailben, akik Klagenfurtba fognak költözni, és jönnek ki szombaton lakást nézni, lehet, hogy velük is összefutunk, de ez még egyáltalán nem biztos. Reméljük jó idő lesz, és esetleg el lehet menni vasárnap kicsit sétálni... :)

Újabb könyvek

Amíg otthon voltunk, beszereztem néhány új könyvet! Most gőzerővel ezeket olvasgatom. Kimaradt 1-2 az összeállításból: 2 szakácskönyv, 2 szótár, és 6 regény.

Az első

Ma megvettem az első német nyelvű regényemet! Azért nem azt írom, hogy az első német nyelvű könyvet, mert azt már vettem (Macskakalauz, nyelvkönyv, szótár, lakberendezési-, és receptújságok), de ez az első igazi regény itthon, ami nem magyar nyelvű. Megpróbálom elolvasni, meglátjuk sikerül-e. Direkt olyat választottam, aminek könnyű a nyelvezete, ami szórakoztató, nem vastag, nem boncolgat filozófiai témákat, és olasz témájú. :) Ezt találtam:

Majd ha sikerült átrágnom magam rajta, akkor beszámolok róla, hogy milyen volt.

Új internetünk van. Mivel az eddig használttal elég sok problémánk volt, többek közt ha véletlenül túlléptük a 10 GB adatforgalmat, kemény pénzeket kellett fizetnünk, lassú volt, rendszeresen nem akart kapcsolódni, és szerintünk még meg is hackelte valaki... Már ha lehet ilyet csinálni mobil internetnél. Szóval, nagyon nem volt jó. Aztán kedden váltottunk. Most egy olyat használunk ami 19€-ért 19 GB adatforgalmat engedélyez. Ez már csak elég lesz. Még megvan az előző is, mert azt nem lehet lemondani, mert... mert nem. Nem kell meghosszabbítani a szerződést, ha lejárt, de időközben nem bonthatod fel a szerződést. Plusz összegért sem. Ki érti ezt? Szóval, az is megvan, úgyhogy majd azt is használjuk, csak nem rendszeresen.

A héten volt egy nagyon kellemes fél órám, amíg elolvastam egy e-mail-t. Ilyenkor érzem azt, hogy megéri írni ezt a blogot. Sokszor egyáltalán nincs kedvem vele foglalkozni, mert nem tudok miről írni, velünk nem történik semmi érdekes, vagy nem akarok írni, mert épp sz*r kedvem van akkor pedig jobb ha nem írok. De ilyenkor, amikor ezeket a leveleket olvasom, örül a kicsi lelkem, és mindig arra jutok, hogy folytatni kell, mert sok ember értékeli amit csinálok. Szóval azt történt, hogy kaptam egy levelet, amiben egy lány/hölgy megírta, hogy megtalálta a blogunkat, és elolvasta, és Ő is most fog kiköltözni ide, és mennyi hasznos információt talált az írásaim között. És megköszönte! És ez annyira jó érzés! :) Ami a legjobb, hogy nem ő az első, hanem már a harmadik, de bízom benne, hogy nem az utolsó! :) Szóval, nem hagyom abba, sőt vannak terveim, de erről nem írok. Bár nem vagyok éppen babonás, de nem akarok előre semmit elárulni. Nem nagy dolog, csak sok melóval jár.

Még 2 hét... Már nagyon várjuk, nagyon készülünk! Remélem, hogy jó idő lesz, és nem fog 2 hétig esni. Azt utálnánk. Nagyon.
Jövőhéten kezdődik a Forma-1! 19 pálya, ebből 1 új, 12 csapat ebből 2 új, 5 új és 3 távozó pilóta! Épp ideje volt, hogy kezdődjön, kezdett elvonási tünetünk lenni. :)
És hétvégén Mexikó-Rally Kimi Raikönennel a mezőnyben!!!

Könyvek

BETTYtől megérkezett postán a karácsonyi ajándékom! :) Tegnap át is vettem.

1. Agatha Christie: Bűbájos gyilkosok
2. Neil Gaiman: Sosehol
3. Jane Austen: A mansfieldi kastély
4. Naomi Novik: A jádeköves trón
5. Elizabeth Adler: Velem Velencében

Betty, köszönöm szépen!

Noel Streatfeild: Balettcipők

"Élt egyszer három kislány, akiket a szórakozott, jószívű tudós kalandos útjai során örökbe fogad, és elvisz londoni otthonába. Pauline, Petrova, Posy szeretetteljes légkörben, számtalan érdekes élmény révén jutnak el a világot jelentő deszkákig. A színház mindhármuk számára mást jelent, egy azonban közös bennük: kivételes tehetségek, így bekerülnek a híres londoni művészeti akadémiára, ahol rengeteg izgalmas kaland és varázslatos élmény vár rájuk. A ház, amelyben a három cserfes kislány nevelkedik, otthont ad számos érdekes embernek, s olyan akár egy színes forgatag. A lányok lassan felcseperednek, és eljön a pillanat, amikor fontos döntést kell hozniuk az életükről.
A különös gonddal és szeretettel megírt, finom humorral és érzékenységgel átszőtt történet lapjain megelevenednek egy összetartó család mindennapjai, megismerhetjük sikereiket, kudarcaikat, együtt sírunk és nevetünk velük. Az 1930-as évek Angliájában játszódó, elbűvölő történet bennünket is a színpadra varázsol, s fellépésik előtt szinte együtt izgulunk az ígéretes művészpalántákkal."

Noel Streatfeild művei évtizedek óta számtalan országban hódítanak, s ott sorakoznak sok gyermek és a szüleik könyvespolcán is. Olyan időtlen klasszikusok ezek, amelyek a felnőtteknek is a kisebbeknek egyaránt örömöt szereznek. Az írónő számtalan brit és nemzetközi irodalmi díj tulajdonosa, gyerekkönyvei közül a legsikeresebb és legismertebb a Balettcipők, amely Magyarországon most jelent meg először.

Mivel alapvetően ez egy gyerekkönyv, annyira nem kötött le, viszont a történet nagyon bájos, kedves és szórakoztató. Rövid idő alatt elolvasható. Egy gyereknek valószínűleg maradandóbb élményt nyújt, mint nekem. Összességében tetszett!

Természetesen készült film is a könyvből. A Harry Potter filmekben népszerűvé vált Emma Watson játssza benne a főszerepet. Én még nem láttam, de annyira nem is vágyom rá...
Eredeti hanggal, felirat nélkül egy kis előzetes...

Neil Gaiman: Csillagpor

"Volt egyszer egy fiatalember, ki Szíve Vágyát áhította elnyerni."

"Neil Gaiman világhírű könyve is így kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított."

"Gaiman legjobb munkája. Könnyed, végtelenül szellemes és lírai. Olyan kiérlelt, akár egy tizenkét éves skót whisky." - St. Louis Post-Dispatch

"Gaiman képzelete tele van mesékkel, és igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy olvashatjuk őket. " - Stephen King

"Gaiman az egyik legnagyobb kortárs mesemondó. Sem a tehetsége, sem a képzelőereje nem ismer határokat." - Dayton Daily News

Nagyon tetszett! Könnyen és gyorsan olvasható igazi mese, amit nagyon élvez az olvasó, és sajnálja, hogy véget ért. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyszer régebben már elkezdtem olvasni, de akkor valahogy nem kötött le, ezért félre raktam későbbre. Aztán nem rég valamelyik tv csatorna leadta a filmet, és akkor kaptam megint kedvet hozzá. És most hihetetlen gyorsan haladtam vele, csak olvastam és olvastam! Teljesen magával ragadott a történet. Kedves, bájos, mulatságos, nagyon jó kikapcsolódás volt! Az író többi könyvét is bármikor szívesen elolvasnám.

A könyvből film is készült Robert De Niro, Michelle Pfeiffer, Claire Danes, Charlie Cox és Sienna Miller szereplésével. Láttam a filmet is. Az is nagyon jó, bár jó néhány dolgot megváltoztattak a könyvhöz képest, sok mindent hozzáadtak, de evvel sem rontották el az élményt.




Neil Gaiman 1960-ban született Angliában. Eleinte újságíróként dolgozott, majd 23 éves korában egy fantasy-novellával indult el saját írói karrierje. Leginkább népszerű művei a képregények és regények, de mellettük ír még novellákat, verseket, dalszövegeket és forgatókönyveket is. A Sandman című képregénysorozatát a műfaj egyik modern klasszikusaként tartják számon, csakúgy, mint az Amerikai istenek című regényét, amely nagy elismerést hozott Gaiman számára. Számos művéből film készült, vagy készül, a Csillagpor után várhatóan a Coraline című gyerekkönyv animációs feldolgozása következik. Gaiman stílusát sokszor a "posztmodern" jelzővel illetik, ám a műfajok sokasága és keveredése miatt elég nehéz besorolni egyetlen irányzatba, s ezt támasztja alá legutóbbi könyve, a Fragile Things című novelláskötet, melyben műfajban és stílusban igen eltérő írások találhatók. Gaiman jelenleg Amerikában él feleségével és három gyermekével, és többek között egy új gyerekkönyvön dolgozik.

További magyar nyelven megjelent könyvei:

Törékeny holmik

Coraline

Sosehol

Sandman - Az álmok fejedelme

Jill Normann: Szakácsok könyve

Még nem is mutattam meg legújabb szerzeményemet. Ő a Szakácsok könyve. Na, jó, én tényleg nem vagyok szakács, de rengeteg hasznos tipp, trükk, és infó van benne. Példának okáért, hogyan készítsünk sushit, csokimousse-t, hogy pucoljunk tarisznyarákot (ezt asszem kihagyom), hogy kell szépen zöldséget szeletelni és még sorolhatnám. Nem egy könnyű kiadvány, mert majd 3 kiló de megéri forgatni, olvasni, tanulmányozni.
Még akkor vettem, amikor otthon voltam, és az Alexandrán épp volt egy nagyon kedvező akció. Az egyébként 11.990 forintos könyvet 4.999 forintért adták. Hát, nem hagyhattam ki! Miután engedélyt kaptam az Uramtól, rögtön meg is rendeltem, és másnap meg is érdekezett! Azóta is imádom! Már csak főznöm kell belőle! :)

Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek

" Holly összetörten, magába roskadva él férje, Gerry halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül.
Azonban egy napon minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét - a feladatot az előtte álló hónapra.
A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál a családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét és új szerelem lehetősége előtt. Holly újra megtanul élni."

Szerintem egy egész jó könyv. Ismertem a történetet, mert ezerszer láttam a filmet, és az alapjába véve tetszik. Főleg a zenéje... Ezért sokkal több sírós részre számítottam a könyvben. (A részemről több sírás.) De nem volt. Egyszer-kétszer megkönnyeztem, de alapból inkább stagnáltam egy szomorú-vidám állapot között. Amúgy sokkal jobb, mint a film, sokkal részletesebb. Ami meglepő volt, hogy a filmben nagyon sok, szerintem fontos részletet változtattak meg és hagytak ki...
Összegezve ez a könyv egy szórakoztató-gondolkodásra késztető (mert elgondolkodik ezen a helyzeten akarva-akaratlanul is mindenki) vidám-szomorú történet. A kevésbé érzékenyeknek szívből ajánlom.

A regényből természetesen film is készült (mint ahogy azt említettem is) Hilary Swank, Gerard Butler, Kathy Bates, Lisa Kudrow főszereplésével. Csendben megjegyzem, Hilary Swank nem a legjobb választás volt Holly szerepére... De ez az én véleményem.



Cecelia Ahern 1981-ben (rosszul írták a könyv hátuljába a dátumot) született Dublinban, újságírást tanult. Az Ui.: Szeretlek óta négy új kötete jelent meg. A fiatal írónő első regénye nagy sikert aratott hazájában, Írországban, majd bestseller lett több európai országban, és az USA-ban.







További könyvei amik megjelentek Magyarországon:

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Cecelia Ahern: Bennem élsz

Könyvespolc

Ma átrendeztem egy kicsit a könyvespolcomat. Ez a teljes gyűjtemény kb 2/3-a. :) S még mindig van néhány könyv a listámon, amit be kell szereznem... :)

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

" Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapja antikváriumában dolgozik, és mivel imádja a letűnt korok stílusát és történeteit, rég elhunyt írók életrajzának megírásával szórakoztatja magát és olvasóit. Egy nap azonban furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri, írja meg az ő életrajzát is. Margaret hamarosan kideríti, hogy nála titokzatosabb híres ember aligha akad, mert bár sokszor és sokat írtak az életéről és karrierjéről, úgy tűnik, hogy ahányszor megkérdezték, annyiféle változattal lepte meg az olvasóközönséget. A legfurcsább azonban talán mégis az, hogy első művében a címben ígért tizenharmadik történet helyett csak tizenkettő szerepel. Vajon csak véletlenül maradt ki, vagy szándékosan nem került bele? Ez a sok rejtély elegendő ahhoz, hogy Margaret elfogadja a felkérést és elinduljon az írónő házába, ahol még több titok, meglepetés, és szellemi kaland vár rá..."

Ezt a könyvet Kriszti barátném ajánlotta még pár hónappal ezelőtt. Nagy nehezen sikerült beszereznem, mert nem lehet mindenhol kapni, de szerencsére Vácott, a Könyvesházban meg tudták rendelni. Olvastam róla néhány jellemzést és kritikát, és mindenhol az írták mennyire bájos és kedves kis történet. Hát, nekem nem az volt. Félreértés ne essék, borzasztóan tetszett a könyv, szinte ittam minden szavát, és teljesen magával ragadott a történet, de ez a történet egyáltalán nem bájos. Sokkal inkább kegyetlen, nagyon őszinte, néhol már-már gyomorforgató is. Szerintem semmi bájosság és kedvesség nincs a testvérféltékenységben, a gonoszságban, a hazugságban, a vérfertőzésben, a gyilkosságban, az emberi butaságban. Mert ezek mind megjelennek benne. Persze van benne sok nevetés, szerelem, vidámság, de nem úgy mint egy szokványos történetben. Ez nem egy szokványos történet. Borzasztó keserű az egész. És szomorú. A vége sem klasszikus happy end. Jó, persze, alapvetően jó a vége, de nem az a "mindenki boldogan élt, míg meg nem halt" típus. Nagyon elgondolkodtató. Komoly lecke ez az emberi viselkedésről, gyereknevelésről (hogyan nem szabad!), a társas kapcsolatokról, az ikrek viselkedéséről, a gyászról.
Van benne egy nagyon érdekes dolog. Az egész könyv alatt nem derül ki mikor játszódik a történet. Az írónő egy évszámot, egy fontosabb történést nem ír le, így csak sejteni lehet, nagyjából hol járunk a múltban és a jelenben. Nincs utalás a technikai fejlettségre, kézzel írja a jegyzeteit a szereplő. Két korban játszódik a történet. Az egyik amikorra visszaemlékezik a könyvben szereplő írónő (múlt), a másik amikor visszaemlékezik (jelen). Én személy szerint az "amikorrá-t" az 1920-as évekre teszem, az "amikor-t" pedig 1990-es évek elejére. Nekem így áll össze a kép. Aztán lehet, hogy más valaki más időpontot tud elképzelni hozzá. Lehet, hogy teljesen rosszul gondolom.
Egyébként most már szokásunkká vált, hogy ha olvasok egy könyvet, beszámolok róla Ferinek is. Elmesélem miről szól, és elmondom neki, hogy én mit gondolok róla. Őt érdekli, és élvezi, nekem meg jó, hogy ki tudom beszélni. Általában kevés könyv fogja őt meg nagyon, de ez még őt is "megérintette". Megdöbbent azon ami benne szerepelt. Ez ritka.
Egy szó, mit száz, nagyon jó könyv, csak ajánlani tudom, de mindenki készüljön fel a legrosszabbra evvel kapcsolatban...

Diane Setterfield, az írónő

Susan Loomis: Életünk a Tatin utcában

Susan immár öt éve él családjával a normandiai városban, Louviers-ben. Mindent megtesz azért, hogy igazi kisvárosi francia felség legyen belőle: kisfiát a helyi iskolába íratja be, ő maga rendszeresen jár a piacra, otthon istenien főz, és még arra is ügyel, hogy példát vegyen a francia nők sikkes öltözködéséről. Munkáját - azaz a gasztronómiai újságírást - változatlan lelkesedéssel folytatja, és belekezd egy, a francia vidéki konyha receptjeit bemutató szakácskönyv írásába. De közben már körvonalazódik az új terv: gyönyörű házukban egy főzőiskola beindítása. És rengeteg tervezgetés, rajzolgatás, még több fáradság és munka után végül is sikerül: megkezdi működését a Tatin utcai főzőiskola. Padjaiba, azazhogy a konyhai munkaasztalok mellé egyre többen, a világ minden tájáról érkeznek a lelkes amatőrök, hogy ellessék Susan fortélyait, így a tejszínes körtetorta finom karamelljének, vagy a ropogós malacsült ínycsiklandó fűszerkérgének titkát. De nemcsak ő tanítja a növendékeket, hanem azok is őt: saját kultúrájukat magukkal hozva az élet sokszínűségét és szeretni valóságát mutatják meg a kis családnak, és rajtuk keresztül az egész normandiai városkának.

Elolvastam. Nem volt rossz, de nem ájultam el tőle. 1-2 fejezet kifejezetten idegesített. Szerintem az írónő olyan dolgokat is túlreagál, amit teljesen felesleges lenne. Pl. hosszú oldalakon dühöng azon, hogy milyen rossz minőségűek a hipermarketekben a bevásárlókocsik. (Akkor minek megy oda...?) Kicsit túldramatizálja az városok növekedésének kérdését is. Alapvetően nem rossz könyv, a receptek kifejezetten étvágygerjesztőek, de nem vált a kedvencemmé.

Susan Loomis: Ház a Tatin utcán

A fiatal amerikai lány, Susan Loomis friss diplomával a zsebében érkezik Párizs egyik legpatinásabb főzőiskolájába, hogy megvalósítsa álmát: az étel legyen az élete. De az itt eltöltött idő nemcsak gasztronómiai író-karrierjének lesz első lépcsője - utazgatásai során végérvényesen beleszeret a francia vidéki életbe és ínycsiklandó ételeibe. Ezért tíz esztendővel később, amikor megbízást kap egy francia szakácskönyv megírására, férjével és kisfiával együtt áttelepül a festői normandiai kisvárosba, Louviers-be. Így az "amerikai-nő"-ből lassacskán Suzanne lesz, és miközben lelkesen beleveti magát a munkába, családjával együtt a kisváros mindennapjainak fontos részévé válik. Ebben a könyvében az első néhány év élményeit idézi fel sok humorral és bájjal. Megismerhetjük belőle a küzdelmes, ugyanakkor vidám percekkel járó otthonteremtést, a kezdeti, kisebb-nagyobb konfliktusokat a helyi szokásokkal és emberekkel, s közben az írónővel együtt élhetjük át az újabb és újabb ízek felfedezésének örömét. Sőt, ha kedvünk van, magunk is megpróbálkozhatunk számos finomsággal; erre csábítanak a fejezetek végén található receptek.

Legelőször Stahl Judit egyik könyvében olvastam erről az írónőről, és a receptjeimet. Aztán tavaly véletlenül ennek a könyvnek a második részét vettem meg először. Most, hogy otthon voltunk, elmentünk a Libribe, és ott akciósan lehetett megvenni. Én persze nem hagytam ott. :)
A receptek nagyon csábítóak, biztos, hogy ki fogok próbálni belőle néhányat. A történet kicsit mesebeli, van benne 1-2 olyan rész, ami szinte hihetetlen. De alapvetően jó volt. Most olvasom a második részét. Meglátjuk az milyen lesz.