A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gondolatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gondolatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 5., csütörtök

December

 "Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak;
Sárga levélkéken nyargal az őszi vihar.
A csalogány hallgat. Hol az erdő, mely visszaidézze
Lengő bokrait és mennyei hangú dalát?
A tavasz eljő még; erdő, bokor újra virítand:
Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant..."


(Vörösmarty Mihály: Csalogány)










"Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye
és reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!"


(Szabó Lőrinc: Esik a hó)

"Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánthavat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dícsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten - Dícséretre
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.
/Igy dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran,
1883

Csúf Karácsonyában./"

(Ady Endre: Kis karácsonyi ének) 







Majdnem elfelejtettem az ehavi verses hónapbemutatót, de szerencsére mégis csak eszembe jutott. Szeretem a telet, kivéve amikor nagyon hideg van és fúj a szél, vagy leszáll a köd és már délután 2-kor olyan sötét van, mint este. De alapvetően a tél szép és nyugalmas és olyan csendes. Megnyugtató. Én ilyennek látom, érzem, szeretem a telet. Egy bögre forró kakaóval, könyvvel a meleg takaró alatt miközben kint havazik, vastag kötött kesztyűvel, sok illatos gyertyával, az első szűz hóval. Szeretném ha idén ilyen telünk lenne...









forrás: pinterest

2013. november 3., vasárnap

November

 

"Ősz van, korán sötétül és künn esik.
Vénül az idő s könnyei szakállára peregnek.
Magános lélek! S ködös éjjeken át didereg,
S csak ködös hajnalidőbe derül, mikor rohanó,
Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan
Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószívű szellem,
Idegen szellem közeleg s tengerzöld
Szőlőfürtöt tart bús arca elé..."


Füst Milán: Nyilas - hava




Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vizilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.
Az egy lábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt,
...ilyen volt a mesebolt.

Gazdag Erzsi: Mesebolt


Léprigó
Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése..." 

Csokonai Vitéz Mihály: November

  


fotók: innen, meg innen, és innen is, valamint innen

2013. október 1., kedd

Október


"Hűvös arany szél lobog,  
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott, sárga zászlait
eldobni még nem meri
hát lengeti a tengeri."

(Radnóti Miklós: Október)




 "Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már 
aranykezükkel intenek felém."

(Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli)


2010. július 15., csütörtök

Este

Ülök kint az erkélyen, élvezem a kellemes 26-28 fokot és hallgatom a tücskök ciripelését. Lágy szellő lengedez és édes illatokat hoz valahonnan a távolból. Megnyugtató és pihentető. Figyelem az embereket az utcán, a legtöbb észre sem veszi, hogy itt vagyok fent, figyelem ahogy sétálnak, kutyát sétáltatnak, bicikliznek, beszélgetnek, beülnek a kávézóba inni valamit, kivesznek egy jó filmet a kölcsönzőből. Ilyenkor annyira nyugodt minden. Jó itt. Időnként elmegy a ház előtt egy-egy autó, de még ez sem zavaró. Egyre jobban sötétedik, a szél is feltámad, de még maradok. Nem akarok bemenni a még mindig meleg lakásba. Maradok még egy kicsit...