Vége - könyvajánló

Sokáig tartott, de végeztünk egymással. Nehéz volt, időnként kimerítő, néha fájdalmas, de legtöbb esetben szórakoztató, és felüdítő. De eddig tartott...Sajnálom, hogy vége, de remélem lesz folytatása. Ez csak rajtam múlik. Egészen pontosan 4 hétig tartott, és Krisztin keresztül Anyunak, Apunak, és Gergőnek köszönhetem Őt.

Hogy miről is beszélek pontosan? Hát arról, hogy: KIOLVASTAM A KATEDRÁLIST!!!
Nem semmi könyv! Sokszor egészen beleborzongtam, annyira élethűen írja le az író (Ken Follett) az eseményeket. Nagyon tetszett. És tényleg sajnálom, hogy vége. Most azon töröm a fejemet, hogyan tudnám megszerezni a legújabb részét, Az idők végezetéig-et.
Köszönöm Kriszti, hogy eszembe juttattad Katona tanárúr ajánlását, aki azt mondta, hogy ha tényleg tudni akarjuk, hogy épült egy katedrális, akkor ezt olvassuk el, és köszönöm Anyuci, Apuci, és Gergő, hogy megkaptam Tőletek a szülinapomra!
Amit sok fórumon olvastam, milyen rossz, hogy összesen 4 fordítója volt a könyvnek, szerintem nem lehetett észrevenni ebből semmit. Én nem találtam magyartalannak, talán az volt kicsit furcsa, hogy egyes neveket lefordítottak magyarra, egyes neveknél viszont meghagyták az eredeti angol nevet. Élvezhető, követhető volt a fordításnak köszönhetően.
Engem inkább egyes szereplők idegesítettek, de ez csak a dramaturgiának "köszönhető". Fülöp perjel időnként kifejezetten dühített, a naivitásával, az időnkénti tutyi-mutyiságával, majd a értelmetlen dolgokhoz való ragaszkodásával.
De összességében nagyon tetszett, és várom, hogy olvashassam a következő könyvet.
Bátran tudom ajánlani mindenkinek, hogy olvassa el!!! Szerintem nem fog csalódni!

A katedrális

Valahogy meg kell szereznem...

HAPPY BIRTHDAY

NAGYON BOLDOG 2. SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK A CSALÁD EGYETLEN, DE LEGTÜNDÉRIBB, ÉS LEGOKOSABB MIKI BABÁJÁNAK!!!!! HURRÁ-HURRÁ-HURRÁ!!!!

Vasárnap - nem bírok a seggemen ülni 2. rész

A vasárnap elég "lájtosan" kezdődött. Valahogy a kezembe akadt az Ausztria térkép. Általában ez nem vezet semmi jóra. Megláttam Bad Eisenkappel-t a térképen, meg a környékét, megnéztem a neten, baromi szép hely lehet, tele van turista utvonalakkal, könnyebbekkel, nehezebbekkel. Van a közelben egy cseppkőbarlang, több panorámaút gyalogosoknak, 1-2 patakmeder, amik körül turistaút vezet, maga a falu, ahol termálfürdő van. Szóval, bájos, szép, és igazi kiránduló hely. Még egy olcsó szállást is találtam...:)
Ezen felbuzdulva, és azon, hogy kisütött a nap, és egész meleg lett, kitaláltam, én - ki más? - hogy elmegyek sétálni. A térképet tanulmányozva - már a helyi turistatérkép volt - rátaláltam a Zillhöhe-re. Nincs messze innen, a fölöttünk lévő Kreuzbergl folytatása, és a Wörther-See-re lehet onnan rálátni. Először egyedül akartam menni, de végül meggyőztem Ferit is, hogy jöjjön velem. Csomagoltam szendvicseket, almát, inni valót, és elindultunk. Az oda vezető út is innen a Kreuzbergl Kirche-től indul. Elég jól ki van táblázva az egész erdő, úgy hogy nem nagyon lehet eltévedni. Szép volt az erdő. Még mókust is láttunk. Rengeteg emberrel találkoztunk. Sok futó volt, volt aki Nordic Walking-olt (hogy kell ezt helyesen írni?), sokan bicikliztek, de voltak akik csak kellemes tempóban sétáltak, ahogy mi is. Útközben találtunk jó sok gombát, de mivel nem értünk hozzá, ezért csak lefényképeztük őket. Meg mindent... Megint csináltunk jó néhány fotót. Körülbelül 2 óra sétálás után elértük a Zillhöhe-t. 536 méter magas kis hegy. Szép pihenőrész van kiépítve a csúcson, padokkal, fedett "terasszal", és gyönyörű kilátással a Wörther-See-re. Pihentünk egy kicsit, meguzsonnáztunk, és elindultunk haza. Mivel nem akartunk sötétben hazaérni, és már 3 óra is elmúlt, kerestünk egy olyan útvonalat, ami levitt minket közvetlenül a tó partra, és onnan hazabuszoztunk. Azért még a parton is csináltunk néhány képet. Már kezdett lemennie a nap...
Összességében ez a kirándulás is nagyon szép, és pihentető volt, annak ellenére, hogy sétáltunk 3 órát. Megérte elmenni.

Tényleg ott voltunk:)

Este Feri még beosztást írt, én olvastam, majd Forma-1-et néztünk (no comment, de jó, hogy a Ferrari lett a konstruktőri bajnok), aztán levágtam Feri haját, és alvás.
Ja, és jelentem, Lujza használja a kaparófáját!!!

Szombat - nem bírok a seggemen ülni

Szombaton Feri itthon volt, végül nem kellett bemennie dolgozni. Vagyis hogy nem engedték nekik.
Pénteken olvastunk egy pályázatot az egyik helyi lapban, hogy fényképeket várnak az őszi Klagenfurtról. A legszebbeket leközlik a lapban. Több sem kellett egyikünknek sem, egyből kitaláltuk, hogy beküldünk néhány képet, hátha... De előtte el kell mennie - mondtam én - mert nincsenek olyan szép képeink... Meglepő módon Ferinek is volt kedve sétálni. Egész heti hajtás után nem mindig szokott neki lenni.
A 1/2 órásra tervezett séta végül közel másfél órás lett, de sétáltunk egy nagyon jót az erdőben. Elmentünk a Kreuzbergl-re. Kicsit bolyongtunk is benne, de nem bántuk. De még előtte bementünk a Kreuzbergl Kirche-be, nagyon szép belülről is, egészen kicsi, kívülről nagyobbnak tűnik, és gyújtottunk gyertyát.
Már indultunk volna haza a sétából, mikor észrevettem egy tavacskát az erdőben. Feri szerint már láttuk, de én nem emlékeztem rá. Megnéztük, aranyos. Tele volt vadkacsákkal, és tavi rózsákkal. Aztán észrevettünk még egy tavat, közvetlenül mellette, amit az első táplált. Azt is megnéztük, az is nagyon szép volt. Aztán hazaindultunk.
Csináltunk 1-2 szép képet, és jól elfáradtunk. Hazaérve még főztem egy kicsit, csináltam brokkolikrém levet, bevacsoráztunk, és egész este hevertünk. Néhány kép:

Kreuzbergl Kirche-től a kilátás

Biztosíték

Az a nyavalyás biztosíték megint megkeserítette az életünket... Pénteken este (kb fél 6 körül), épp neki kezdtem a főzésnek, mikor egyszer csak elment az áram De jó - gondoltam, már megint. Merthogy egy hónapja volt már ilyen, akkor ki kellett hívni az "ügyeletet" az áramszolgáltatótól, és ő kicserélte a kiégett biztosítékot. A pénteki malőrben csak az volt kellemetlen, hogy egyedül voltam itthon. Feri dolgozott, ráadásul aznap sokáig akartak maradni, hogy minél több mindent meg tudjanak csinálni. De én meg áram nélkül maradtam. Megnéztem, hogy a kávézóban, és a videotékában ég-e a villany. Ott nem volt semmi gond, úgyhogy hívtam Feri. Nagyon boldog volt, ez sejthető. Mondta, hogy nézzem meg, nem csak lenyomta valami az áramot, de nem, aztán mondta, hogy keressem meg azt a biztosítékot, amit legutóbb a fickó odaadott, hátha az jó. Nem volt jó, később kiderült, hogy akkor a régi, kiégettet adták oda... Juhéjjj. Aztán kb jó 20 perces telefonon történő asszisztálás melletti kínszenvedés után Feri mondta, hogy inkább hazajön, és megnézi mit lehet tenni. Aztán vártam, rá. Ültem a szobában, két gyertya lángjánál, mert persze akkorra már tök sötét volt, szomszédságból pedig egy lélek se dugta ki az orrát. Bezzeg, hogy neki kell valami, már mindjárt itt van... Na, mindegy. Szóval vártam. Feri kb 15 perc múlva hazaért, megnézte, nem jó. Aztán kitalálta, hogy menjünk el az OBI-ba, vegyünk ott biztosítékot, hátha lehet kapni, aztán már minden oké. Az egyik kollégája (Arman) hozta el, megkértük, hogy menjünk el még az OBI-ba. Elindultunk, persze a városba jó nagy dugó, obi a város másik felén. Nagy nehezen sikerül odaérni, az idő 18:42, az obi 18:00-kor BEZÁRT!!! Remek! Oké, akkor hova menjünk? Áh, még lehet, hogy a Mega(!)baumax nyitva van. De oda hogy is jutunk ki minél előbb? ÖÖÖÖÖ.... Elindulás, persze dugó, megtaláltuk a megfelelő utat, kiértünk. Az idő 19:03, a Baumax 19:00-ig van nyitva! ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! De szerencsére még voltak bent vásárlók, úgyhogy belógtunk, és Feri vad magyarázásba, és szinte könyörgésbe kezdett, hogy nekünk most sürgősen kellene ilyen (kicsi) biztosíték, mert leolvad a hűtőnk és megromlik minden kajánk. Valakinek megesett rajtunk a szíve - valószínűleg az ügyeletes vezető volt - és elkísért a megfelelő helyre. Ott odaadták ami kellett, vettünk még vésztartalékba is, aztán már robogtunk is haza. Biztosíték kicserél, Feri vissza munkába, én tovább főzéshez. Nem telik el 10 perc, megint elmegy az áram. Hát ilyen nincs - gondolom magamba. Megint lemegyek, rutinosan kicserélem, vissza főzni. Azóta szerencsére nem vágta le, de le is kopogom. Kopp-kopp-kopp.
10 óra lett mire végeztem a főzéssel, és a kedves főbérlő asszonyság még csak meg sem kérdezte a hétvégén, hogy mi volt a probléma, vagy, hogy hogy sikerült megoldani. Képesek voltak ülni másfél órát a sötétben, mert majd mi úgy is megoldjuk. És mi van, ha mi nem vagyunk otthon, akkor is megvárják amíg hazaérünk. És mi van addig a lakással? Kiolvad a hűtő, úszik az egész lakás... De biztos, hogy kifizettetjük vele a biztosíték felét. Ráadásul valószínűleg nála zárlatos valami és attól ég ki, mert nálunk azok a gépek amik be voltak kapcsolva, máskor is be vannak, sőt egyszerre is, és általában nem ég ki semmi... Szóval, fogunk vele beszélni.
Csak egy laza péntek este...