Költözési mizéria

A nyáron másik lakásba költözünk, ez már biztos. Csak azt nem tudjuk még, hogy hova. A héten szabadságon vagyunk, és aktívan elkezdtünk lakást keresni. Ma meg is néztünk kettőt. Az egyik egész jó, szépen fel van újítva, és az ára is elfogadható. A másik viszont nagyon felejtős. Jó helyen lenne, és az épület kívülről nagyon szép, de a lakás..., hát... a legjobb szavak rá a rideg, és az elhanyagolt. Egyetlen igazi pozitívuma volt, gyönyörű a kilátás. De csak ezért nem lehet kivenni egy lakást, vagy nem?
A hétvégén megnézünk még egyet, nem kell messzire mennünk, itt van a szomszéd utcában, aztán majd kiderül. Jó lenne találni valami jó "kis" lakást... Aztán június végén, július elején költözünk! Valahogy nem lelkesedünk az ötletért, hogy megint mindent össze kell pakolnunk, dobozolnunk, bútorokat rámolnunk. Már egészen elszoktunk tőle, 3 éve nem kellett semmi ilyesmit csinálnunk. De költözni muszáj, csak túl éljük valahogy. :)

Ők

Élünk

Nem tűntünk el teljesen, itt vagyunk, csak nem volt ihletem írni! Sajnos történtek események, amióta nem írtam.
Január 7-én kaptuk telefonon a rossz hírt, hogy Feri nagypapája meghalt. Mindkettőnket megrázott a hír. Szegény Papa beteg volt már az utóbbi időben, de akkor is váratlanul ért minket. Következő héten szerdán Feri hazautazott a temetésre, és hogy kicsit otthon legyen. Csak vasárnap este jött vissza. Én maradtam, egyrészt mert az állatokat nem tudtuk volna hirtelen senkire rábízni, másrészt dolgoznom is kellett. Erről igazából nem szeretnék bővebben írni. Papa! Nyugodjon békében!
Közvetlenül ezután Salzburgba kellett utaznia, mert ott a szokásos 2 napos meeting következett.
Január 20-án volt a Nagymamám 80. születésnapja! Sok boldogságot még egyszer neki!
Múlthét hétfőn "vendéget" vártunk. Kedves főbérlőnk szólt, hogy árulja a lakásokat (az övét és a miénket is), és jönne egy érdeklődő megnézni őket. Meg lett beszélve, hogy hétfőn délután 2-kor jön. Mi 2 napig takarítottunk, nem is ártott mondjuk, mert elég nagy kupi volt. Aztán hétfőn vártunk, és vártunk. Csak nem jött. Ferinek dolgozni kellett menni, ezért úgy döntöttünk, hogy 3-ig várunk, aztán szólunk, hogy mi elmentünk. Így is lett. Akkor derült ki, hogy nem is jön aznap az illető, mert a kedves főbérlőnk beteg, és lemondta a találkát. Kösz, hogy időben szólt. Még jó, hogy találkoztam vele délelőtt a folyosón... Na, mindegy. Megbeszéltük, hogy szombaton jön fél 2-kor. Persze megint nem jött. Innentől pedig nem érdekel minket a dolog. Csinál amit akar, ami már biztos, hogy július 15-ig biztosan elköltözünk innen. Már most keresgélünk új lakást, időnk még bőven van.
Persze múlthéten is mellőzni voltam kénytelen 2 napig az Uramat, mert továbbképzésre ment. Nem sok kedve volt hozzá, körülbelül mint ha a fogát húznák, de végül azt mondta, hogy hasznos volt.
Meg kell csináltatnunk neki a jogsit, mert február közepén lejár. Már elkezdte az ügyintézést.
A munka továbbra is jó, a koránkelést már egészen jól viselem. Főleg ha reggel még eszem is valamit. Az emberek kedvesek, tennivaló pedig mindig akad.
Más mostanában nem történt. Hamarosan még jelentkezem!

Az ajándék

Ma megérkezett a karácsonyi ajándékom, legalábbis a legfontosabb kellék az ajándékhoz. Megkaptuk a jegyeket!!! :)

A második első

Újra munka van. Aminek összességében nagyon örülök, annak viszont már kevésbé, hogy ehhez hajnal 5-kor, na jó, negyed, de legkésőbb fél 6-kor kell keltem. Sosem bírtam a koránkelést, még akkor sem, amikor suliba jártam, és ez a helyzet azóta nem hogy javult volna, de sokkal rosszabb lett. Az sem sokat segít a helyzeten, hogy 2 és fél éve csak a fenekemet növesztem itthon és rendszeresen 9-ig alszom (aludtam). Ne tessék nagyon utálni ezért! :)
Szóval, a munka. Az jó, sőt nagyon jó. Élvezem. Végre valahára felkerültem az emeletre. Azért valljuk be, egy fokkal (jó nagy fokkal) jobb ott csetleni-botlani, mint a piactéren. Annyi veszélyforrás volt ott... Nem mintha az emeleten nem lenne, mert képes vagyok a sima úton is megbotlani. Az sem elhanyagolható szempont, hogy fent azért melegebb is van. De visszatérve a munkára. A mai napot leszámítva nem volt egy nagy "was ist das". Fél 8-tól 9-ig rendet rakok. Szerencsére nem egyedül vagyok, egy másik csajjal (Izaval) ketten vagyunk, ő indul az egyik irányból, én a másikból, és félúton találkozunk. Aztán jönnek az egyéb teendők. A héten azt a feladatot kaptam, hogy szedjem össze az összes karácsonyi dekorációt az emeletről, plusz az összes karácsonyi világítást az összes ablakból (van néhány). Ma sikerült is nekiesnem ezeknek a gyönyörű világító izéknek, aminek következtében majdnem sikerült leesnem a létráról...
Csak hozom a formámat. Ezt a kis affért leszámítva nincs nehéz dolgom, nem dolgozom magam halálra. A vásárlók persze itt sem teljesen normálisak, de ezen már nem is csodálkozom.
A reggeli kelés és kialvatlanság és fáradság már egészen más tészta. Tudom, hogy csak 3 napja dolgozom, de egyszerűen nem tudom megszokni, hogy korán kelek, időben fekszem. Illetve én még csak hozzászoknék, na de a szervezetem... Az lázad. Már annyira hozzászokott ahhoz, hogy éjfélig fent vagyok, és jó sokáig alszom, hogy most rendesen veszekszik, és alaposan kiszúr velem, ami fejfájás, szédülés és émelygés képében jelentkezik. Kipróbálok mindenféle trükköt, hátha javít valamit. 6kor reggelizem (igaz csak müzlit), ami nagy változás, mert 10-nél előbb sosem szoktam enni, sokat iszom, ilyesmi. Még nem tapasztaltam nagy változást. Most várom a csodát, hogy jobb legyen. A legrosszabb, hogy mire hazaérek, olyan álmos vagyok, hogy egy gyors ebéd után muszáj aludnom, mert menten összeesek, aminek persze az a következménye, hogy este nehezen bírok elaludni.
Tudom, most úgy tűnik, hogy csak panaszkodni tudok, de nem így van. Tényleg örülök a munkának, tetszik is, kifejezetten jól esik, hogy sokan vártak vissza, és most örülnek nekem, csak meg kell szoknom ezt az új életformát. Ennyi! Aki esetleg aggódna, nem kell! Néhány hét és jobban leszek! Becsszó!

Holnap Vízkereszt, ami itt munkaszüneti nap! Nekem ez egyet jelent a sokáig alvással. :) Lehet, hogy a karácsonyfát is lebontjuk, bár még egészen jól tartja magát, annak ellenére, hogy a cica is időnként kezelésbe veszi. Mivel Feri ma búcsúvacsorán van és sokáig el lesz, nem hiszem hogy holnap annyira fogja támogatni zseniális ötletemet.
A búcsúvacsiról jut eszembe. Micky és Karsten itt hagy minket! Illetve nem csak minket, hanem másokat is, de engem mások most nem érdekelnek. A tanúink elköltöznek! Mennek Svédországba. Vissza a gyökerekhez... Örülök a továbblépésüknek, de egyben szomorú is vagyok, hogy elmennek. :(
Lena is elköltözik, szerencsére ő marad az országban, csak Bécsbe megy át. De hát akkor is... Mindenki itt hagy minket. Lehet, hogy mi sem maradunk túl sokáig itt.
Az időjárás borzalmas. Hideg van, kemény mínuszok repkednek. Ma még valami hószerű izé is esett, kifejezetten élveztem, ahogy az arcomra fagyott, miközben jöttem haza... Meleget szeretnék, meg napsütést, meg 20 fokot, meg száraz időt... Álmodik a nyomor...

Feritől megkaptam a karácsonyi ajándékomat. Igazi meglepetés volt, mert erre egyáltalán nem számítottam. Már legalább 5 éve szeretnék elmenni egy Cirque du Soleil előadásra, de eddig még sajnos nem sikerült ezt összehozni. Most viszont kaptam jegyet a márciusi előadásukra! Ez volt a meglepetés. Nagyon örültem neki, annyira jó! Bécsben lesz majd, február elejétől március közepéig lesznek itt és mi március 4-én megyünk majd a délután 15.30-as előadásra! Már nagyon várom! Ha lehet bevinni fényképezőt, mindenképpen csinálok sok-sok képet, és majd mutatok belőle itt is. Pierre már megígérte, hogy kölcsönadja a kocsiját, így a fel-, és hazajutás is meg van oldva. :)

Nagyon mást már nem tudok írni, semmi nem jut már eszembe. Ha mégis, feltétlenül lejegyzem!