Időjárás előrejelzés

Érdemes megnézni, mit ír péntekre... Nem hiszek neki!

LP és én

Meséltem már arról, hogy mennyire szeretem a Linkin Parkot? Még nem? Hát, akkor épp itt az ideje. Körülbelül 16-17 éves lehettem, bőven gimnazista, amikor először hallottam róluk. Persze, ki más mutatta volna meg, ha nem a Bátyám?! Elsőre annyira nem tetszett, de azért csak hallgattam. Aztán elkezdett tetszeni, észrevettem, hogy szokatlan hatással van rám. Megnyugtat. Ha ideges, mérges, vagy szomorú voltam, akkor megnyugtatott és jobb kedvre derített. Ha pörögtem, akkor lehiggadtam tőle. Mindig jó hatással volt rám...., és ez az érzés a mai napig tart.
Reggelente, mikor dolgozni megyek (főleg ha egyedül) mindig őket hallgatom a buszon, mert mire beérek (háztól házig kb. 35 perc) felébredek. Ha sokáig vagyok bent, és délután számítógéphez kötött munkám van, akkor is őket zenélnek az iPodomon, mert ideális háttérzenének. Ha fáradt, ideges, mérges, csalódott, elcsigázott vagyok, akkor is ők szólnak a fülemben, mert kivétel nélkül jobb lesz a hangulatom tőlük. Ha pedig kipihent, derűs, vidám vagyok, akkor pedig csak azért, hogy ne múljon el ez az állapot. Egyszerűen csak szeretem őket. Minden zenéjüket, kivétel nélkül.
Az érdekes az, hogy Feri sokáig nem szerette őket, nem tetszett neki a zene. De az idő engem igazolt. Ma már az ő iPodján is ott vannak. :)
Nem vagyok az a fajta "rajongó", aki mindent gyűjt róluk, elolvas minden vackot, megnéz minden videót. Persze tudom, hogy ki kicsoda, meg mikor mennek turnézni (azt is "csak" azért, hogy tudjam, mikor kezdenek el dolgozni az új albumon). Én főleg csak a zenéjüket hallgatom. És élvezem. Egyszer nagyon szeretnék elmenni egy koncertjükre. És csak hallgatni, és mozogni a zenére...

Könyvajánló

Még mindig sokat olvasok. A legújabb kedvenc Daniel Glattauertől a Gyógyír északi szélre és A hetedik hullám. Ilyen sorrendben. Egy férfiról és egy nőről szól, akik egy véletlen folytán, ismeretlenül elkezdenek e-mailezni. Beszélgetnek, sosem találkoznak (sokáig). A nő férjnél van, a fickónak időnként feltűnnek nők az életében. Érdekes kérdéseket boncolgat, feszeget, nem erőltetett stílusban. Vonzódás, féltékenység, szerelem, vágy, magány, megcsalás, elhagyatottság, szomorúság, boldogság, beteljesülés.
Persze nem nehéz kitalálni, hogy mi a vége a könyvnek (könyveknek), de ami addig történik az szerintem nagyon érdekes. Nekem nagyon tetszett!

Postbook - hétfő

Kriszti barátném hívta fel a figyelmemet egy klassz dologra, a Postbook-ra. Ez egy újszerű naplóírás. Megkezdett mondatokat kell befejezni, naponta maximum négyet. Nekem elég körülményes a megrendelése, Kriszti viszont vett magának, és volt olyan kedves, hogy bemásolta az első heti mondatokat nekem egy e-mailbe. Én pedig ahelyett, hogy csak magamnak tölteném ki, felteszem ide a blogra, hadd lássa mindenki, akit érdekel. (Igazából ez is az Ő ötlete, így mindig lesz friss poszt.) Nagyon érdekes kezdőmondatok vannak. Majd meglátjátok!

A mai mondataim:

- Ma a legokosabb ötlet az volt, hogy ... Ferit küldik jövőhéten Svédországba 3 napra munkaügyben

- Ma azon nevettem, hogy ... az egyik férfi kollégám hajpánttal a fején jött dolgozni (megj.: fogadásból nem vágatja le a haját, egy üveg Bacardi a nyeremény)

- Ma határoztam el, hogy ... Kriszti segítségével Postbook-ot írok a blogon :)

- Ma eszembe jutott, hogy ... ideje átalakítani és frissíteni egy kicsit a blogot

Újra itt...

Nos..., szóval..., igen..., újra itt vagyunk! Mindenkitől bocsánatot kérünk, már úgy ezredjére is! Nincs mentség, talán csak annyi, hogy nem igen volt miről írnunk. De most már remélhetőleg innentől mindig lesz friss bejegyzés, legalább hetente 2x.

És ahogy látjátok, megújultunk egy kicsit. Kinek hogy tetszik?