Már biztos említettem, de tényleg az ősz a kedvenc évszakom, azon belül is az október a kedvenc hónapom (bár lehetne egy kicsivel melegebb...). Ilyenkor olyan szép minden, a fények, a fák, a virágok. Lehet kakaózni, forró teázni, virághagymát ültetni, és bebugyolálva egy plédbe a fotelben olvasni, figyelni az esőt, hallgatni ahogy kopog a tetőn, hagymalevest és sütőtökkrémlevest főzni, gesztenyét és almáslepényt sütni. Élvezzük az őszt, mert olyan
szép!
Mentovics Éva: Az ajándékosztó ősz
Aranyba mártja pemzlijét,
dalolva átoson
a kertek alatt nyújtózó
szelíd akácoson,
befesti mind a fűzeket,
a nyírfák ezreit,
az erdők mentén száll tova,
és itt-ott meglegyint
pár bükköt, majd sok tölgyet is,
hogy pottyanjon a makk…
s lásd, a lombok zizzenve
a földre omlanak.
Majd átlibeg a szél borzolta,
pompás szőnyegen,
varázspalettát ránt elő,
a hegytetőn terem.
Arany János: Nem kell dér...
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyugalomra készül.
Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy' pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!...
Szabó Lőrinc: A szél meg a nap
Licskes-lucskos szürke bácsi
(Hujj, hujj, én a Szél vagyok!)
kék udvarban seprűjével
megkergette a Napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta: Bújj, bújj, bújj!
Szél kergette,
utolérte,
jól megverte a Napot;
megkergette,
utolérte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hova tette?
Zsebbe tette a Napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő.
Képeket a
pinteresten találtam...
