2011. május 25., szerda

Képek az új lakásról

Nos, kettős dolognak vagytok kedves olvasók most szemtanúi: első bejegyzésemet készítem a blogoldalunkra (Marcsi vezet a maga 316 bejegyzésével), és túl vagyunk az első ausztriai átköltözésünk hivatalos szerződésaláírós szakaszán, MIÉNK A KECÓ. Pontosan június 15-étől a miénk hivatalosan a lakás, előző nap fogjuk a formalitásokat elintézni.

Addig is itt van néhány kép az új otthonunkról. Remélem magukért beszélnek ^^


Erkély


Erkély 2


A kilátás


A kert a védett platánfákkal


...és a hegyek is látszanak kicsit ^^


Még ez is az erkély


Kilátás a konyhából


A konyha


Nappali


Nappaliból kitekintés az erkély fele


Nappali nézet 2


Nappali/étkező


Nappali


Olyan szép, hogy ennyiszer lekaptuk


Hálószoba/beépített gardrób


Hálószoba 2


Spájz


Spájz 2


Ez is konyha


Még egy konyha


A nappali dolgozósarka


WC


Előszoba


A kedvenc helyem a fürdőben :)


Fürdő 2


Fürdő 3


Előszoba


Még mindig a csodálatos erkély (a vendégszobából)


Vendégszoba


Vendégszoba 2


Megtaláltuk!

Megtaláltuk A Lakást! Nagy és szép és tágas és világos, de nem meleg, és csendes, és... ...és minden van, amit szerettünk volna. Ma megyünk aláírni a szerződést, és hamarosan (néhány hét) költözünk! :) Jupiiiii!!!!
Részletek és képek kicsit később! Most annyira örülünk. :) 1 hét alatt találtunk új albérletet, alig tudjuk elhinni.

2011. május 18., szerda

Költözési mizéria

A nyáron másik lakásba költözünk, ez már biztos. Csak azt nem tudjuk még, hogy hova. A héten szabadságon vagyunk, és aktívan elkezdtünk lakást keresni. Ma meg is néztünk kettőt. Az egyik egész jó, szépen fel van újítva, és az ára is elfogadható. A másik viszont nagyon felejtős. Jó helyen lenne, és az épület kívülről nagyon szép, de a lakás..., hát... a legjobb szavak rá a rideg, és az elhanyagolt. Egyetlen igazi pozitívuma volt, gyönyörű a kilátás. De csak ezért nem lehet kivenni egy lakást, vagy nem?
A hétvégén megnézünk még egyet, nem kell messzire mennünk, itt van a szomszéd utcában, aztán majd kiderül. Jó lenne találni valami jó "kis" lakást... Aztán június végén, július elején költözünk! Valahogy nem lelkesedünk az ötletért, hogy megint mindent össze kell pakolnunk, dobozolnunk, bútorokat rámolnunk. Már egészen elszoktunk tőle, 3 éve nem kellett semmi ilyesmit csinálnunk. De költözni muszáj, csak túl éljük valahogy. :)

2011. január 31., hétfő

Ők



Élünk

Nem tűntünk el teljesen, itt vagyunk, csak nem volt ihletem írni! Sajnos történtek események, amióta nem írtam.
Január 7-én kaptuk telefonon a rossz hírt, hogy Feri nagypapája meghalt. Mindkettőnket megrázott a hír. Szegény Papa beteg volt már az utóbbi időben, de akkor is váratlanul ért minket. Következő héten szerdán Feri hazautazott a temetésre, és hogy kicsit otthon legyen. Csak vasárnap este jött vissza. Én maradtam, egyrészt mert az állatokat nem tudtuk volna hirtelen senkire rábízni, másrészt dolgoznom is kellett. Erről igazából nem szeretnék bővebben írni. Papa! Nyugodjon békében!
Közvetlenül ezután Salzburgba kellett utaznia, mert ott a szokásos 2 napos meeting következett.
Január 20-án volt a Nagymamám 80. születésnapja! Sok boldogságot még egyszer neki!
Múlthét hétfőn "vendéget" vártunk. Kedves főbérlőnk szólt, hogy árulja a lakásokat (az övét és a miénket is), és jönne egy érdeklődő megnézni őket. Meg lett beszélve, hogy hétfőn délután 2-kor jön. Mi 2 napig takarítottunk, nem is ártott mondjuk, mert elég nagy kupi volt. Aztán hétfőn vártunk, és vártunk. Csak nem jött. Ferinek dolgozni kellett menni, ezért úgy döntöttünk, hogy 3-ig várunk, aztán szólunk, hogy mi elmentünk. Így is lett. Akkor derült ki, hogy nem is jön aznap az illető, mert a kedves főbérlőnk beteg, és lemondta a találkát. Kösz, hogy időben szólt. Még jó, hogy találkoztam vele délelőtt a folyosón... Na, mindegy. Megbeszéltük, hogy szombaton jön fél 2-kor. Persze megint nem jött. Innentől pedig nem érdekel minket a dolog. Csinál amit akar, ami már biztos, hogy július 15-ig biztosan elköltözünk innen. Már most keresgélünk új lakást, időnk még bőven van.
Persze múlthéten is mellőzni voltam kénytelen 2 napig az Uramat, mert továbbképzésre ment. Nem sok kedve volt hozzá, körülbelül mint ha a fogát húznák, de végül azt mondta, hogy hasznos volt.
Meg kell csináltatnunk neki a jogsit, mert február közepén lejár. Már elkezdte az ügyintézést.
A munka továbbra is jó, a koránkelést már egészen jól viselem. Főleg ha reggel még eszem is valamit. Az emberek kedvesek, tennivaló pedig mindig akad.
Más mostanában nem történt. Hamarosan még jelentkezem!