Pénteken elkezdtünk lakásokat keresni, mert mint megtudtuk, azt nekünk kell. Találtunk is egy-néhányat, szebbnél szebbet. Csak hát... Az egyik túl drága, a másik kicsi, a harmadik a reptér mellett van. De azért sikerült választanunk 6 szép, és megfelelő lakást. Ma már írtunk is a kedves tulajoknak levelet, hogy mi újság van a lakokkal. (Szabadok-e még, mennyi az egyéb költség, stb.) Reméljük hamarosan válaszolnak, és valamelyik bejön. Némelyikhez nem volt mellékelve alaprajz, vagy kép, mi meg pofátlan módon azt is kértünk...:) Hátha senkinek sem kellünk...??
Már nagyon izgulunk. Feri a munka miatt, hogy milyen lesz, milyen csapatba kerül, én pedig attól, hogy hogyan fogok boldogulni egy idegen országban, úgy, hogy nem beszélem a nyelvet... Valószínűleg az első időkben kézzel-lábbal fogom magam megértetni. Biztos izgi lesz.
Még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mikor indulunk. Ez sajnos nem rajtunk múlik, én minél előbb mennék már. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy kint milyen az élet.
Utána néztünk, és kiderült, hogy a két gyermeket (értsd: csincsillák) el kell vinnünk állatorvoshoz, és meg kell nézetnünk őket, mert orvosi igazolást kell róluk vinnünk, hogy rendben vannak, és nincs nekik fertőző betegségük, meg ilyen balgaságok.
Szegényeknek biztos nagyon megterhelő lesz az utazás, valószínűleg sok szőrt fognak eldobni, de tuti túlélik.
Holnaptól várjuk a visszaigazolásokat, hogy melyik lakásra mit mondanak, és várunk..., és várunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése