Túl vagyok az első német nyelvórán. Nem volt egyszerű. Nagyon izgultam, iszonyúan féltem. Feri elkísért, ez kicsit megnyugtatott. Igazából teljesen abban voltunk, hogy a mai nap csak a beiratkozás lesz. De nem az volt. Közölte a "tanárnéni", hogy ma már rendes oktatás van. Ehh... Betojtam. Én nagyon szerettem volna, ha Feri ott marad velem, de Ő nem akart. Otthagyott a farkasoknak... Betereltek egy terembe, ahol már bent ült 10 másik ember. Csendben elmormogtam egy "Hello"-t, leültem, és gyorsan elkezdtem kutatni a táskámban, hogy ne kelljen senkire sem ránézni. Bejött a tanárnő, beterelt még néhány embert és szépen lassan elkezdtük az órát. Bemutatkozással kezdtük, aztán a szokásos kérdések következtek. Ki honnan érkezett, ki milyen nyelveket beszél, ki hol lakik, kinek mi a foglalkozása stb. Ekkor derült ki, hogy a csoportban van 3 bosnyák, 1 horvát, 1 montenegrói, 1 török, 2 thaiföldi, 1 burkina fasoi, 1 indonéz, 1 portugál, 1 indiai, 1 szenegáli ember. Nevek közül csak egyet sikerült megértenem, és megjegyeznem. Ahhoz képest, hogy azt hittem nem fogok semmit érteni abból amit a tanár mond, majdnem én tudok a legjobban németül. Legfőbb problémájuk a többieknek a kiejtéssel van. Most jöttem rá, hogy én milyen jó helyzetben vagyok, hogy sok azonos hangzású betűnk van a némettel. Illetve sokkal jobban rááll a mi nyelvünk bizonyos betűkapcsolatokra. Amíg nekünk természetes, hogy használjuk az "ü"-t, addig a többiek, főleg a nem európaiak, nem tudják kimondani. Nekem ez nagyon furcsa volt. A másik, hogy hálaimát rebeghetek az "s" betűnkért, és annak kiejtéséért. Mert amíg nekem automatikusan jön az, hogy a "sp"-vel kezdődő német szót "sp"-nek kell ejteni, addig a többiek folyamatosan "szp"-nek ejtik. Ebből a szempontból nekem elég könnyű lesz ez a tanfolyam. A mai nap még csak ismerkedés volt, nem vettünk semmi komolyan, csak egy-két alap mondatot. Szerdán már rendes tananyagot veszünk. Jobban izgultam, mint az indokolt lett volna, de jobb félni, mint megijedni... A tanár a végén megkérdezte, hogy tanultunk-e már németül. Én mondtam, hogy igen. Ehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy gondolta...
Nem tudom, milyen lesz a későbbiekben a tanfolyam, de eddig nem volt rossz. Én még egész jól megértem amit a tanár mond, de például a török lány szinte semmit nem ért belőle. Neki nem lehet könnyű.
Tanfolyam végére Feri visszajött értem, így egyből be tudtam neki számolni az élményeimről. Akkor vallotta be, hogy Ő is ugyanolyan ideges volt, hogy jól sikerüljön az első alkalom. :) Csak Ő nem mutatta ki... :) Olyan aranyos. :)
A következő alkalom szerdán lesz délután fél 5-kor. Arról is majd beszámolok.
4 megjegyzés:
Gratulálunk!
Ügyes lyány vagy te:)
Wáá! Pont ilyen vagyok!!! Még így olvasva is felidéződött bennem az új helyzetek elött kialakuló idegesség, meg gyomorremegés, meg turbóizgulás :)
Jó, hogy pozitívan zárult!! Most már csak tanulni kell :)
Éééés BOLDOGNÉVNAPOT!!!!!
Gergő: Köszike :)
Kriszti: Tudtam, hogy Te megértesz. Borzasztó egy érzés. És utána, amikor kiderül, hogy sokkal jobb a helyzet, mint vártad, akkor meg meglepődsz magadon, hogy miért is izgultál ennyire... Paragépek vagyunk, na...
És KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!!!
Na mesélj,mien volt a 2-ik?:)
Megjegyzés küldése