Igen, tudom. Inkább ne mondjatok semmit! De most itt vagyok! Bár... most sem tudok nagyon miről írni.
Péntek óta itt vannak Anyósomék. Hosszú volt ez a néhány nap. Nem vagyok egy türelmes ember, ezt mindenki tudja, és volt néhány igazán idegőrlő pillanatom már.
Tulajdonképpen nem történt semmi azóta, hogy véget ért a német, és befejeztem a munkát... vagy fordítva? Befejeztem a németet és véget ért a munka? Mindegy! Az első hét igazán a semmit tevéssel telt. Nem csináltam semmit, csak pihentem, olvastam, tévéztem, és henyéltem. Aztán a következő 2 hétben takarítottam. Abban a 1,5 hónapban amíg dolgoztam, igazából arra sem volt időm és lelkierőm, hogy kiporszívózzak. Novemberre pedig úgy nézett ki a lakás, mintha bomba robbant volna benne. Éppen ráfért, hogy alaposan kiglancoljam. Szép lett, dolgoztam is vele eleget. Aztán most ugye vendégeink vannak. Elvileg csütörtökön mennek haza, utána nem tudom mi lesz.
Szerintem megint visszatérek a főzök-fotózok kombihoz, az jól bevált, és mindig jó szolgálatot tett egy-két bejegyzésnél.
Szeretnék majd megint dolgozni valamit, szerintem jövőhéten nekiülünk keresgélni. Nem tudom mit szeretnék, csak ne kelljen itthon ülnöm. Fárasztó volt az a 1,5 hónap, de annyira jól éreztem magam, hogy megint dolgozhattam... És most megint úgy érzem magam, mint 2 éve amikor kiköltöztünk, és nem tudok mit kezdeni magammal. Unatkozom. Ráadásnak pedig itt ez a k*a tél. Hideg van, állandóan esik (persze csak az eső, mert a hóhoz nincs elég hideg). Még sétálni sem tudok. Dóriék is elköltöztek Villachba, nem is hívtam őket mióta nem dolgozom. Szégyenlem is magamat miatta... Jó lenne hazamenni valamikor, de nem tudom mikor tudunk rá időt szakítani, mert Feri sokat dolgozik. Majd lesz valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése