Mindjárt március...

...és még mindig havazik. Igaz, hogy nem egyfolytában, de az utóbbi 2 hónapban szinte nem volt olyan hét amikor ne havazott volna. Az igazat megvallva, nagyon szép és olyan jó látni, hogy van hó, de már kezdem egy kicsit unni. Napsütésért és kellemes melegért sikítanak a sejtjeim. Persze azért magukba szívják a szép látványt és az elviselhető 0- -5 fokot, mert arra is szükségük van, csak már jeleznek a D-vitamin-szintmérőim, hogy kifogyóban van a készlet.
De ha már olyan szépen esett ma, és nem is volt olyan nagyon hideg, felkerekedtünk és sétáltunk egy nagyot. Nem mentünk messzire, csak a Kreuzberglre küzdöttük fel magunkat, de megérte. Szűz hó, hóesés, csend, kettecskén. Kellemes és vicces volt. Igaz még kicsit köhögtem a most múló nátha miatt, de nem volt semmi gond belőle.

A héten megint szereztem néhány szép virágot. Ki akarták dobni, én meg megsajnáltam őket és hazahoztam. 2 orchideát és egy minirózsát sikerült így "összekukáznom". A rózsát meg kell metszeni, és megpróbálom kiültetni (ha már lehet), hátha megmarad. Az orchideák már most meghálálták, hogy hazahoztam őket, mert mindkettő nagyon szépen nyílik még. Néhány hete egy nagyon elszáradt jázminbokrot "csentem" el ugyanilyen módon. Az tényleg meghálálta a figyelmet, mert most akkora új hajtásai vannak, hogy már nem tudom hova hajtogassam őket. Remélem megmarad, olyan szépen beindult.

 (A jázminról még nincs kép, de majd azt is lefotózom.)

Megint főzőcskéztünk, egészen pontosan Feri főzőcskézett, mert én közben takarítottam és pakoltam. Ez a múltheti ebéd volt.

 Cukkinis pulykamelles creme fraiche-es ragu

Hagymás tepsiskrumpli másképp