"Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet."
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet."
(Petőfi Sándor - Itt van az ősz, itt van újra)
A nyár ugyan még meg-megmutatja magát, kiadja utolsó erején, a fák levelei még zöldek a Nap még melegen süt napközben, de hajnalok már hűvösek, az eső hideg és egyre gyakrabban esik. A nyár lassacskán átadja helyét az ősznek, a természet színváltóssá válik, a levegő lehül, mi jól beöltözünk és nagy sétákat teszünk. Jön a kedvenc évszakom! Azt mondják, mindenki azt az évszakot szereti a legjobban amelyikben született. Hogyan is szerethetnék mást, amikor az ősz kellős közepén születtem? Ez a legszebb évszak, a természet bemutatja a színpaletta teljes skáláját, lassan mind nyugovóra tér, és felkészül arra, hogy tavasszal minden újra kezdődjön. Igaz, még csak szeptember 1-je van, de nekem már ősz van. És már csak hatot kell aludnunk... :)
Képek: pinterest
kép: innen
"Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája"
(Weöres Sánor. Galagonya)
"Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat."
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat."
(Kányádi Sándor: Jön az ősz)







Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése