2013. szeptember 1., vasárnap

Itt van az ősz...


"Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre, 
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
 –
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet."

(Petőfi Sándor - Itt van az ősz, itt van újra)

A nyár ugyan még meg-megmutatja magát, kiadja utolsó erején, a fák levelei még zöldek a Nap még melegen süt napközben, de hajnalok már hűvösek, az eső hideg és egyre gyakrabban esik. A nyár lassacskán átadja helyét az ősznek, a természet színváltóssá válik, a levegő lehül, mi jól beöltözünk és nagy sétákat teszünk. Jön a kedvenc évszakom! Azt mondják, mindenki azt az évszakot szereti a legjobban amelyikben született. Hogyan is szerethetnék mást, amikor az ősz kellős közepén születtem? Ez a legszebb évszak, a természet bemutatja a színpaletta teljes skáláját, lassan mind nyugovóra tér, és felkészül arra, hogy tavasszal minden újra kezdődjön. Igaz, még csak szeptember 1-je van, de nekem már ősz van. És már csak hatot kell aludnunk... :)




Képek: pinterest 


kép: innen 


"Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.

Zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.

Hogyha a hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.

Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája"

(Weöres Sánor. Galagonya)

"Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat."

(Kányádi Sándor: Jön az ősz)

Nincsenek megjegyzések: