Az utolsó néhány nap

Tegnap aláírtam a szerződésem felbontásáról szóló papírt (nem t'om hogy hívják pontosan). Nem ezt az érzést vártam. Azt hittem, hogy majd megkönnyebbülök, de nem. Elég rosszkedvű lettem tőle. Fura érzés úgy bemenni dolgozni, hogy már csak 5-4-3 napom van hátra, és jó néhány hónapig ez volt az utolsó hétvégém, hétfőm, keddem, amin dolgoztam. Kicsit talán még keserű is vagyok emiatt. Mert tudom, hogy nagyon jó lesz kint, de olyan emberek hagyok itt akikkel nagyon jól éreztem magam, és együtt tudtam dolgozni. Némelyiküket egész megszerettem. Ilyet még sosem éreztem.
Próbálom átadni az infókat azokról a dolgokról, amik a feladataim voltak bent, és... ...nem tudom megszokni a gondolatot még. Majd jövőhéten, mikor nem kell rohannom a trolihoz, hogy nehogy elkéssek (megint). Akkor talán elkezdem, de valószínűleg akkor jut el teljesen a tudatomig, hogy mi van, amikor már kint leszünk, és pakolom ki a holmijainkat. Lehet, hogy még akkor sem.

Egyébként, illetve nem egyébként, mert a mai nap legfontosabb eseménye volt, csak sajnos nem tudtunk túl sok időt erre fordítani, de ma vagyunk Ferivel 2éve és 8 hónapja együtt!!! Becsülöm őt azért, mert ennyit képes volt velem kibírni! Olyan hihetetlen türelme van hozzám... Szeretem az én Sziszemet!

Hétvégén neki kell állnom már összepakolni, bár szerintem 2 nap csak azzal fog eltelni, hogy kidobálom a felesleges szemetet, amit az 1 (2,5) év alatt összegyűjtöttem. Aztán kezdődhet a pakolás, rendrakás, takarítás, mosás, miegymás.

Holnap megint munka. Már nem vagyok ott agyilag. Már 1,5 hónapja nem vagyok ott agyilag. Ez a része már nem érdekel. Az emberek sokkal inkább... De össze kell kapnom magam!

Már csak 3 nap...!!!

Állásbörze

Feri ma ment ki 3 napra Klagenfurtba, állásbörzére. 10-kor indult, és fél 5-re ért ki. Holnap lesz az egész napos meghallgatással egybekötött emberkeresés, és vasárnap jön haza.
Az autót is elkezdtük intézni, pontosabban Apu kezdte el...

Jövőhéten megyek utoljára dolgozni.

Albérlet

Ma megmondtuk az itthoni albérlet tulajdonosnak, hogy júliusban elköltözünk. Kicsit meglepődött, de mosolygott, viszont megnyugodott akkor amikor mondtuk, hogy Tündiék szívesen beköltöznének helyettünk. Azt mondta, hogy az nagyban megkönnyítené a dolgunkat.

Egyébként úgy néz ki, hogy sínen van a kinti lakás kauciója is. Múlthéten Ferinek jelezték, hogy ahhoz hogy utalják a pénzt, kell a szerződés, meg még néhány papír, Ő felhívta a kinti tulajt, Frau Maiert, és megbeszélték, hogy ő beszél valami adótanácsadójával, és elküldik neki a szükséges dolgokat. Tegnap el is küldték, Feri pedig egyből továbbította az illetékeseknek. Elvileg héten már utalják is.:)

Felmondás

Tegnap felmondtam! Június 30-án vagyok utoljára. Illetve júni. 26-án dolgozom utoljára, de 30-án számolok le... Fura érzés. Még sosem mondtam fel. Főleg nem így, hogy nem a munkahelyem miatt kell eljönnöm, hanem mert átköltözöm egy másik országba.

Ferinek megint továbbképzése van. szerencsére most nem kellett messzire mennie, itt vannak a Margit-szigeten. De akkor sem alhat itthon... Nyüssz!

Ma megyek fodrászhoz, és megszabadítom magam a nagy loboncomtól. Csütörtökön haza kell mennem, mert gyógyszert kell íratnom, illetve beszélnem is kell a doktornővel, hogy írjon fel nekem vagy 3 havi gyógyszert... Remélem belemegy.

Az első találkozás

Megtörtént az első találkozás. Köztünk és Klagenfurt között. Az eleje nem ment valami zökkenőmentesen, történetesen eltévedtünk a városban, este 9.00-kor, mikor is próbáltuk megkeresni a szállásunkat, de a folytatás annál jobb lett. :) De kezdjük inkább az elején.

Vasárnap: Cirka 2,5 óra késéssel indultunk, mert elpiszmogtuk az időt otthon. Aztán még haza kellett jönni Pestre, mert itthon hagytuk Feri esőkabátját (rossz időt mondtak arra a 3 napra - egyébként csak odafelé esett, lent egy csepp sem), meg esernyőt. Szóval majdnem dél volt mikor Pestről elindultunk. A 7-es főúton mentünk, mert nem szerettünk volna autópályán autózni, az olyan unalmas, így neki iramodtunk a BAH csomópontnak, ahol, természetesen dugó volt. Ezért kikerültük. Minden rendben is ment, egészen Érdig. Borzalmas ott a közlekedés. Sehol egy közlekedési tábla, sehol egy utcanév tábla, semmi. 4x sikerült eltévednünk. Majd felrobbantam a dühtől, hogy képtelenek vagyunk kikeveredni abból a * városból. Végül, egy óra bolyongás után, sikerült rátévednünk a 7-es útra, ráadásul a jó irányba!
Lefelé menet minden jó volt kivéve, hogy Gárdonynál, és Várpalotánál olyan felhőszakadás volt, hogy nem láttunk semmit tőle. Veszprémtől viszont 30°C volt, nagyon meleg lett hirtelen.
A határon gördülékenyen túl jutottunk - nem volt semmilyen ellenőrzés, annak ellenére sem, hogy bejelentették, hogy az EB miatt újra él a határ az Ausztriával határos országokban. Kint tudtuk végre venni Ausztria térképek :)
Ami kint várt minket, arra nem számítottam. Minden olyan zöld, és tiszta, és bájos. Gyönyörű! Az alpesi házak elragadóak.

És minden második dombon (hegyen) tehenek legelnek. Hihetetlenül szép. Graz és Klagenfurt közötti szakaszon pedig a szerpentinek tették változatossá az utat. Figyelni arra, hogy ne ess le az útról, mert az út alatt szakadék van... És ami nagyon tetszett, hogy minden faluban van egy csodás templom, vagy egy régi kastély, vagy várrom. Persze utóbbi kettő nem bent a településen - ami egyébként sok esetben állt 5 házból -, hanem fent egy szikla, vagy kisebb hegy tetején épült.

Nagyon hosszú és fárasztó volt az utazás. Este 9.00-ra értünk Klagenfurtba, próbáltuk megkeresni a panziót, de nem ment. Már vagy 1/2 órája kavarogtunk az utcákban, inkább segítséget kértünk egy benzinkútnál. Ott az egyik fickó mondta, hogy inkább odakísér minket kocsival, mert így sokkal egyszerűbb... Itthon mikor ilyen kedvesek az emberek...? 3/4 10-re sikerült megtalálni a szállást, ott kipakoltunk és még elmentünk kicsit körbe nézni. De 11 óránál tovább nem bírtuk, így visszamentünk a panzióba.

Másnap reggel friss helyi zsemlés reggeli fogadott az étkező helységben. Jól bereggeliztünk, majd mindenki ment a maga dolgára. Feri ment a Kick off meetingre egy tóparti kastélyba (Schloss Maria Loretto), ami nagyon szép.

Schloss Maria Loretto

Én pedig nekiindultam a városnéző körtúrának. Napközben nagyon meleg lett, olyankor, mikor úgy éreztem, hogy nem bírok 5 percet sem a napon lenni, egy nagyon kedves kis parkban üldögéltem és ettem, vagy olvastam. Nagy nehezem rászántam magam, hogy bemenjek egy boltba, és vegyek magamnak kaját. Nagy feladat volt az én nyelvtudásommal... Amikor viszont elindultam sétálni, rengeteg mindent megnéztem.

Megnéztem a Lendkanal-t, ami egy kis csatorna, a partján padok vannak, bicikli út vezet be a városba, és nagyon szép. Tavasztól őszig hajózható egy speciális pici hajóval, ami kiviszi az embert egészen a Wörth-i tóig. Sétáltam a bevásárlóutcákban (Alter Platz), amik nagyon hangulatos, keskeny sétálóutcák. Megnéztem több híres, és régi épületet (Dom, Stadt Theater, Maria Kirche, Neuer Platz). Délután pedig kezdődött az IKEA promóciós programja, ami nagyon jól sikerült. 30.000 darab energiatakarékos izzót osztogattak ki a top vezetők ( köztük az én Ferim is:)), amit egyébként a lakosok borzasztó kedvesen és helyesen fogadtak. 1 1/2 óra alatt el is fogyott az összes izzó!

Landhaus

Amikor vége lett ennek a programnak Ferivel megkerestük azt a házat, ahol lakást néztünk. A tulajjal megbeszéltük, hogy 7.00-re odamegyünk, és belülről is megnézzük a lakást. Az illető nagyon kedves kis nő. Kb. 65 éves, és egyfolytában beszél. Tündéri. És a lakás is az! Pont olyan amilyet szeretnénk. Óriási terasza van, elég nagyok a szobák, és jó helyen van. Közel a belvároshoz, de közben pedig egy csöndes utcában. 30-cal többel nem lehet közlekedni, és ki vannak tiltva a nagyobb teherautók. Szép, nagyon. Annyira tetszik mindkettőnknek, hogy nem is gondolkodunk többet, egyből szóltunk is neki, hogy szeretnénk. Azután jön majd a többi ügyintézés (kaució, bejelentés stb).

Ebben a házban fogunk lakni:)

Este elmentünk egy vendéglőbe. Egy olyan szicíliai trattoriát találtunk aminek a tulajdonosai igazi szicíliaiak. Kedvesek voltak, és jól főztek!

Másnap jöttünk haza, de előtte még megnéztük a Wörther See-t. Gyönyörű volt! annyira tiszta a vize, hogy akár inni is lehet belőle, és látszanak a halak benne.

Ilyen tiszta a víz

Wörther See

11.00-kor indultunk el, és 8.00-ra értünk haza. Elfáradtunk, de hazafelé jövet is olyan szépeket láttunk, hogy maximálisan megérte! Mivel tegnap volt Apuci születésnapja, hazamentünk, és felköszöntöttük Őt! Még egyszer BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Felejthetetlen 3 nap volt, a szerencse viszont az, hogy már csak 1,5 hónapot kell várnom, hogy újra láthassam. Feri július 15-ig van itt, ebben az áruházban. Utána kb. 1-1,5 hét mire átköltözünk! Már alig várom!