Már csak 2 hét...

van az áruház nyitásáig! November 4-én lesz egy nyílt nap, amikor a dolgozók bevihetnek néhány hozzátartozót a még meg nem nyitott áruházba, és vásárolhatnak olyan dolgokat, amiket nem kell kiíratni. Majd mi is megyünk. Már írtam listát.
Múlthéten itt volt Betty, és a párja, Emil. Péntek este jöttek, kicsit később mint vártam, és sajnos szombat este már mentek is, de azért a szombatunk nagyon jól telt. Bettyvel délelőtt elmentünk kicsit sétálni, de nem nagyon tudtunk hova menni, mert ekkor döbbentem rá, hogy aznap van a Haider temetése. Több tucat busszal hozták a gyászoló embereket, láttunk 1-2 diplomáciai autót, biztos valami "nagyfejest" szállított, láttunk konvojt rendőrmotorral az élen, lehet, hogy valamilyen külföldi delegáció tagjai ültek benne. Kint volt a katonaság, több tucat mentős, különféle társaságok emberei hivatalos ruhában, rendőrök, és mindenki akit csak el lehet képzelni. Egész hosszan sorfalat álltak, a főbb pontokon (Neuer Platz, BZÖ kampányiroda előtt, Tartományi hivatal előtt) mécseseket gyújtottak, rengeteget, és rengeteg ember gyülekezett, hogy a Neuer Platzról elkísérjék a koporsót a Dómba. Ott volt a mise. Mondanom sem kell, hogy mi nem vártuk meg, nem nagyon érdekelt, ha nem akkor megyünk sétálni, valószínűleg nem is tudjuk, hogy aznap temetik. Azért ide is eljöttek az "ellentüntetők". Láttunk 1-2 nem túl bizalomgerjesztő fiatalembert (kopasz fej, "bomber" dzseki, acélbetétes bakancs) olasz zászlókkal a kezükben, ahogy verekedték magukat át a tömegen.
Délután már hármasban indultunk el kirándulni. Elmentünk a Minimundusba. Még én sem voltam, de tetszett. Érdekes volt, és van 1-2 nagyon szép épület. A Taj Mahal, a pisai Ferdetorony :), a Fehér Ház nagyon tetszett. Sétáltunk vagy 2,5 órát. Aztán megnéztük a tavat, és utána elindultunk Olaszország felé. Először úgy volt, hogy elmegyünk Velencébe, de már elég késő volt ahhoz, az idő viszont nagyon szép volt, így "csak" Tarvisioba mentünk el! Hát, élménynek nekem így is épp elég volt. Életemben először voltam Olaszországban. Hiába ez az első település a "határ" után, hiába alpesi az egész falu, hiába volt nagyon hideg, de akkor is érezhető volt az olasz temperamentum. Elmentünk a helyi piacra, ahol az árusok megpróbáltak mindent ránk tukmálni, állandóan le akartak minket szólítani, hogy vegyünk tőlük valamit, volt aki megpróbált minél több nyelven megszólalni, hátha valamelyik bejön. Az egyik helyen, ahol Bettyék vettek egy felsőt, a eladónőről kiderült, hogy még magyarul is tud egy kicsit. A "Nem, nem, az túl kevés..." nagyon ment neki.:) Nagyon fura, hogy a főutca borzasztó keskeny, egy autó alig fél el, ráadásul van benne egy jó kis derékszögű kanyar is, ennek ellenére az autósok gond nélkül haladnak el egymás mellet, úgy, hogy még gyalogosok, és biciklisek is vannak az úton. Félelmetes. És a legfurább, hogy mindössze 1/2 órát kell autózni Klagenfurtból az autópályán, és már kint is van az ember.
Bettyék este aztán hazamentek, mert márnap volt valami dolguk, és éjszaka hamarabb hazaérnek. Haza is értek 4 óra alatt...
Én vasárnap nem csináltam semmi érdekeset, inkább csak hevertem. Feri hétfő reggel ért haza Párizsból. A kiút is és a hazaút is viszonlag zökkenőmentes volt. Kifelé menet kicsit késett a gépük, mert az éjszaka fagyott Münchenben, és még jégteleníteni kellett a gépet, de egyébként azt mondta, hogy minden rendben volt. Münchenben is megnézték az áruházat, azt mondta, hogy az jó volt, voltak érdekes dolgok, aztán megnézték a párizsit is, de az nem tetszett neki, mert elég lelakott volt az egész ház, és mintha nem is érdekelte volna a dolgozókat. Mondjuk nem csoda, amikor ők heti 30-35 konyhát adnak el, és emellett kellene rendben tartaniuk az osztályt. Nem csodálkozom, hogy nem nagyon van idejük rá. Mondjuk ők sokkal többen vannak, mint sok helyen. Kb 20-an dolgoznak azon az osztályon, viszonítás képpen, a budapesti házban 10-11-en dolgoznak. Ezek után elindultak várost látogatni. Megnézték az Eiffel-tornyot, este fel is mentek rá.

Sötétedés előtt...

És sötétedés után...

Feri azt mondta, hogy most kivételes alkalom volt, mert - ahogy látszik is - Európai Unió 12 csillaga volt felrakva rá, kék fényben pompázott, és minden egész órában fényjáték is volt. Olyan volt, mintha stroboszkóppal világítottak volna. Aztán a héten olvastam, hogy hétfőn vagy kedden, mikor ők már nem voltak kint, az egyik állatvédő alapítvány akik a pandákat szeretnék megmenteni, 1600 nagymértű plüsspandát raktak ki a torony előtti térre (Trocadero tér) figyelemfelkeltőként, hogy már csak ennyi panda él a Földön. Nagyon szomorú...:( Én szeretem a pandákat, roppant különleges élőlények!!!

Ilyen volt fentről a kilátás... Hát, elég pazar...

Aztán másnap befizettek egy buszos városnéző körtúrára, mondván, azért úgy sokkal több mindent látnak, és még a lábukat sem kell lejárniuk. Ott is csinált néhány képet. Íme, a teljesség igénye nélkül:

Louvre

Notre Dame

Diadalív

Eiffel-torony nappal

Invalides - itt temették el Napoleont

Moulin Rouge

Aztán miután végeztek elindultak a reptér felé. Majdnem lekésték a gépet, mert volt valami baleset azon a vasúti útvonalon, amivel szerettek volna kimenni a reülőtérre, ezért nem indultak a vonatok, a taxikra pedig rengetegen vártak. 1/2 9-kor indult a gépük, és ők 7.50-re értek ki... De aztán szerencsére rendben hazaértek!
Feri hétfőn még itthon volt, de keddtől már ment munkába.
Tegnap megjöttek Feri szülei, Feriék.

folyt.köv.