Péntek

Ma egész nap esett az eső. Hol kevésbé, hol jobban. Ehhez még ráadásul hideg is társult, amit tegnap este meg is éreztem, mert annyira fájtak a térdeim és a derekam, hogy alig bírtam menni. Reggel pedig arra keltem fel, hogy ömlik az eső.
De azért ma megint elmentünk kicsit nézelődni a városba, mivel Feri ma szerencsére szabadnapos volt. Végre találtam egy kézimunka boltot, ahol árulnak hímzőfonalat (Anchor), és rengeteg féle-fajta hímzővásznat is. Lehet kapni olyan törülközőt, aminek van egy olyan része, ami hímezhető. Otthon ilyet nem nagyon lehet kapni, vagy csak nagyon drágán. De itt majd beszerzek néhányat.
Aztán elmentünk a City Arkade-ba, mert Feri szeretett volna nézni egy új webkamerát, mert amink van az elég gyenge. Ezért bementünk a Saturnba, és vettünk egy Microsoft-ot 25 €-ért. Ha nem lesz jó, biztos visszaküldöm Bill Gates-nek:)
Ezek után kitaláltam én az "okos", hogy kínai kaját akarok enni. Egy ilyenről tudtunk, hogy van, aztán arról is kiderült, hogy japán. Na, mindegy. Bementünk, vártunk..., még mindig vártunk..., mire megjelent a pincér. Nagy nehezen hozta az étlapot, rendeltünk. Azt sem tudtam mi mit jelent, mert persze a nagyja japánul volt kiírva. Ami le volt fordítva, az még csak csak megértettem, de a többit... Sosem ettem még japán étteremben. Én grillezett csirkemellet rendeltem valamilyen szósszal meglocsolt rizzsel ( a husin is volt valamilyen szósz, de az íze leginkább a karamellre emlékeztetett). Finom volt. Feri pedig zöldséges-csirkehúsos tésztát kért. Gusztusosan nézett ki, és elmondása szerint finom is volt. De még az egész előtt hoztak ki salátát. Japán salátát, mert ez igazából ecetes búzacsíra volt. Nekem nem ízlett, Feri elég sokat evett belőle. Persze pálcikával kellett volna ennünk, ha tudtunk volna, de nem tudtunk. Én még sosem ettem azzal, úgy hogy szégyen, nem szégyen, kértünk villát. De azért megpróbálkoztunk a pálcikával is, és bebizonyosodott, hogy Feri elég jól tud azzal is enni. Én nem.
Szóval a hús, és a tészta után még rendeltünk szusit, mert még sosem próbáltuk. Lehet, hogy többet nem megyünk oda, de legalább szusit ettünk. Hoztak avokádósat, nyamm, az finom volt, aztán lazacosat, meg garnélásat. Azok is finomak voltak. Aztán volt egy olyan ami leginkább a kocsonyára hasonlított, állagra, és ízre is, de nem tudtunk rájönni, hogy mi lehet az. Finomak voltak, kellemeset csalódtam. Kértük a számlát és még kaptunk 1-1 pohárka szakét. Azt is megkóstoltuk, és jó volt. Feri azt mondta, hogy ez nem az az igazi kerítésszaggató volt, de sebaj. Akkor is ittam! Alapjába véve a kaja jó volt, de a hely annyira nem tetszett, főleg a pincér nem volt szimpatikus.
- Ebből a szempontból a legjobb hely egy trattoria nem messze a Neuer Platz-tól. Egy szicíliai család vezeti, ők szolgálnak fel, ők főznek, és a családfő előszeretettel beszélget a vendégekkel. Nagyon finom a Pizza Margherita, és a Panna Cotta. -
Hazafelé jövet egyre inkább lekezdett megint szakadni az eső, és persze közben egyfolytában villámlott és dörgött. Nem féltem nagyon esernyővel a kezemben. Á, nem... Persze Feri jót nevetett rajtam, hogy ha be is csap a villám ott a közelünkben, biztos nem belém fog, amikor 9-10 méter magas házak, és 3-4 méter magas fák közelében sétáltunk haza. De akkor sem voltam nyugodt. Az ördög nem alszik... Mire hazaértünk, teljesen ronggyá áztunk, nekem különösen a cipőm sínylette meg a sétát. Hazaérkezés után egyből vettünk egy forró kádfürdőt, dr. Kuzman javaslatára:)
Tegnap főztem, megint. Megint alkottam, mondjuk most nem saját kútfőből, hanem könyvből. Stahl féle hagymás-mustáros csirkecombot sütöttem. Nem lett rossz, sőt! Jól belaktunk belőle.
Holnap érkeznek anyuék. Remélem nem lesz ennyire sz*r az idő, mint ma.